2010. december 27., hétfő


Lássunk pár képet az elmúlt időszakból. Ma kimegyek és megtömöm az etetőt, talán az idő is kedvez a héten egy fotózáshoz, hiszen az év befejezése így lenne stílusos.

2010. december 21., kedd

Az idén észrevehetően kevesebb énekes jön az etetőre mint tavaly, főleg a zöldikéket hiányolom. Az ölyvek és velük a szarkák, szajkók rendszeres látogatók lettek, jó nagyokat hadakoznak, így készültek akcióképek is. Megjelent az első fenyőpinyt pár. Nagyon szépek voltak, sajnos képet nem tudtam róluk készíteni. Végre bejött a les elé dús téli bundájában a róka, melyet több alkalommal láttam a szemközti erdőben elrohanni. Nagyon óvatos volt, az egyik szemére vak, feltehetően csatában vesztette el. Nem is evett a húsból, tovább állt. Odaszált a kitekintő üveg elé egy kis ökörszem, hihetetlen szép kis madár, több alkalommal láttam a les környékén, elég szelíd, remélem sikerül megfotóznom, mert nincs róla képem.

2010. december 6., hétfő

Hát végre volt két csodálatos napom a lesen. Mint ahogy írtam korábban, már nagyon vágytam egy kellemes és sikeres fotózásra. Még volt hó, így szombaton két kg csirke hússal mentem ki a lesre. Gyorsan kitettem a kellő távolságra, igaz elfelejtettem pontosan kimérni. Siettem, mert már felkelt a nap. Pillanatok alatt belőttem a gépet és vártam. Az énekesek jöttek szépen, főleg cinkék. Észrevettem, hogy az idén sokkal kevesebb a gyűrűzött közöttük, mindössze csak egyet láttam egész nap. Megjelentek a zöldikék és a meggyvágók is, illetve mezei verebek. Ahogy a tél beköszöntött, azonnal megváltozott a hangulat az etetőn. Az első tél az új lesen, kíváncsi voltam, hogy a tervezés a gyakorlatban is beválik-e. És bekövetkezett a várt pillanat. Hátulról két ölyv bevágott a les elé és 2m magasan elhúztak a hús felett, majd a szemközti fákra szálltak. Tudtam, hogy izgalmas pillanatok fognak következni, kb. 10 perc múlva az egyik leszállt a csalira. Akkor döbbentem rá, hogy nem jó helyre tettem a csali húst, mert így látni lehet majd a képeken. De nem érdekelt, a lényeg hogy ott voltak és a távolság jó volt, talán kicsit messze volt, de a kiárt szárnyaikkal így sem fértek bele a képkockába. Az ideális távolságon még gondolkoznom kell. Viszont a les előtti terep rendezés tökéletesen sikerült (magasság, irány, stb.), pont úgy ahogy tervezetem, ez szerintem hibátlan. A hőmérséklet is tűrhető volt a lesben, ezzel sem lesz gond.

Hát nem semmi érzés és látvány, amikor ezek a ragadozók megjelennek. Volt egy pár másodperces csetepaté is, kb. 500 képet készítettem a két nap alatt. Megjelentek a szarkák, és a szajkók is nagyon élvezték a husit. Érdemes volt megnézni, hogy a szarka milyen okos madár, több csel van a tarsolyában, amelyek segítségével elcseni a húst az ölyv mellől.
Szóval beindult az élet az etetőn, fantasztikus két nap volt. Nem gondoltam volna, hogy az ölyvek szinte azonnal lecsapnak a húsra, ettek is sokat.
Másnap rohantam ki, még egy darab husit vittem. Amikor odaértem, azonnal láttam, hogy a kitett húsnak nyoma sincs. Majdnem magamhoz nyúltam! A nyomozás során látni lehetett, hogy egy kutya volt a tettes. Kitettem a hozott csirke mellet (most már a megfelelő helyre). Több mint egy óra múlva megjelent az első ölyv, de a a közeli fa tetejéről tovább repült. Na ekkor gondoltam magamról, hogy pancser vagyok, erre számíthattam volna, a megoldást kitaláltam. Közben a szajkók (több mint két pár) elkezdték csipegetni a husit. Ez már sok volt egy kicsit, mert eddig élt bennem a remény, hátha arra a kicsire is beszállnak az ölyvek. Délben aztán lecsaptak arra a kis húsira a kicsikék és meglepően sokáig falatoztak. Volt egy kicsi bunyó, majd elfogyott a hús és ők tovább álltak. Folyamatosan feldolgozom a képeket és felteszem.