Tombol a nyár a vén Duna partján, a zöldbe borult ligetes területeken virágoznak a növények, lassan beérnek a kalászosok. A les körül megfogantak a fák magjai, és mára csemetévé cseperedtek a hajtások. Még 4 év és a les erdőben lesz. A déli melegben vibráló forró levegő elől, a fák hűs lombja alatt keresnek menedéket a fácánok, de a szöcskék vidáman zenélnek. A legtöbb madár fióka kirepült. A fiatal zöldikék és megyvágók még a serdülőkori "ruhájukat" hordják, de a nyár végére már felnőttként tekintenek a jövőbe. Az idén nem láttam fácán fiókát, csupán egy hete került a les elé egy majdnem kifejlett kakas. A fiatal nagy fakopáncs még hordja piros "sapkáját", de már harcol ha kell. A kánikulai melegben az itató hűs vizét mindennap élvezik a madarak. Sajnos elköltözött a tavasszal visszatért cigánycsukk pár, és a gébicseket sem látom, pedig a kaszált terület elvileg jó terep a vadászatra.
A les másik ablakának kitekintőjét elkészítettem, kivágtam a kereteket, megvarrtam az objektívet rejtő ruhát. Még apró munkálatok vannak hátra és felszerelem. Ebben az esetben majd az ablak felső harmadából lehet fotózni távolra és a les előtti beszálló ágra. Így lejes lesz a les kiépítése.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés