2011. augusztus 9., kedd

Az elmúlt napokban volt két távoli látogatóm Izlandról, (Izland IS) és Torontóból (Toronto CA), de nagyon örültem a budapesti, pilisborosjenői, szegedi, rádi, nagykőrösi , miskolci, egri, és tiszakeszi látogatóimnak is.

A les körül szép zöld minden, a sok eső megtette hatását. Két nagy csapat látogat mostanában, széncinke és mezei veréb társaság, elég sokan vannak. Érdekes, hogy csapatban repülnek, és egy nagy csapatban. Együtt jönnek és mennek, hullámokban. Sajna a héja és a róka most nem jött, viszont egy fiatal gébics előkerült valahonnan, amilyen gyorsan jött, már ment is. A felnőttek ott vannak a les körül, de ritkán szállnak be a les elé. Csak várni kell....:)

Nem lehet titkolni, a lemenő nap árnyéka már jelzi az évszak végének közeledtét. Feltartóztathatatlanul változik a természet, már csak pár hét, és a reggeli levegőben érezni lehet majd az ősz ifjúi illatát. Úgyhogy mindenki használja ki a nyár végi napokat, hajrá!
  


2011. augusztus 1., hétfő

Sajnos Dáviddal nem tudtunk kimenni fotózni, mert nagyon esett az eső. Szombaton mindenképp ki kellett mennem, gondoltam fűkaszával levágom a füvet, rendet teszek a lesben, és esetleg fotózom is egy keveset. Így is történt, ideje volt levágni a füvet, szép zöld a sok esőtől, ami kedvez a háttérnek. Feltöltöttem az itatót és rendet is tettem. Gondolkoztam, hogy az erősen felhős idő ellenére beüljek-e, hát beültem. A forgalom nagyon szokatlanul kicsi volt. Alig telt el 30 perc, mikor a les mögül lecsapott egy héja, de nem járt sikerrel, a fürge széncinkék az általam felállított, kúszó növényekkel sűrűn benőtt gúla alakú farakások közé menekültek. Majd a héja az etető melletti beszállóágra beült. Hát kérem nem semmi átélni egyenesben egy fiatal héja támadását, főleg, ha első alkalommal látok vadon élő héját. Már a támadáskor felismertem, héja érkezett. Gyönyörű madár. Nem is mertem ráfordulni a lencsével, gondoltam hagy nyugodjon meg. Közben eszembe jutott, amit az egyik bejegyzésemben írtam, hogy már láttam elhúzni a les felett, így értelmet nyert a gyér forgalom, ami jelezte, héja portyázik a Duna ligetes ártéri erdei felett. Remélem rendszeres vendégem lesz. De ezzel nincs vége az izgalmaknak. Öt perc elteltével beugrott az itatóba, úgy középtájon. Dermesztő volt vele szemben ülni szinte egy kartávolságnyira. Közben zakatolt a fejem, csak egy képet, csak egy képet... Elkezdett inni, gondoltam csinálok egy bencés képet, amint bedugja a vízbe a fejét exponálok, lassan fordítottam a lencsét. Erre megfordult háttal nekem és kissé előre lépett. Tudtam, nem fér bele a képbe a madár, csak portréra van lehetőségem. Elindultam a lencsével szép folyamatosan felfelé, megvártam amíg oldalra néz és készítettem egy pár portrét, jól tűrte. Amikor elment, azonnal visszanéztem a képeket, tudtam, hogy technikailag nem lesz gond, mert előtte szépen belőttem  a gépet (rekesz, ISO, fehéregyensúly, stb.). Hát ilyen a természetfotózás, hónapok eltelnek, hogy csak látod, egyszer csak bejön.

További izgalmak vártak rám - fél óra múlva, amikor a kedélyek csillapodtak - megjelent a róka. Kivételesen észrevettem és készítettem róla pár képet (gollum kedvéért is :) ). Inkább dokumentum jellegűek, nem olyan szépek, mert túl távol volt, pont a levágott fű és a magas gaz találkozásánál. De ennek is örültem, Anyánál megrendeltem a száraz kutya kaját és elkezdem beetetni. Nagyon szeretnék róla egy ütős képet készíteni. ehhez közelebb kell jönnie, hogy a háttér szép elmosott legyen, és esetleg foghatna egy pockot..... :). Izgalmas lett ez a lehangoló időben kezdődött két órás fotózás.