2012. február 28., kedd

Üdvözlök mindenkit!
Ezúttal sem tudok egy igazán figyelemre méltó képpel szolgálni, ennek oka, hogy beteg voltam és nem tudtam kimenni a lesre. Viszont van ennek az esetnek egy tanúsága is, amit figyelmébe ajánlok minden etetőt működtető természetbarátnak. Az Én etetőm, úgy 9 km távolságra van a lakóhelyemtől és 9,5 literes. Ez egy átlagos téli napon kb. 5-6 napra elegendő élelmet tud tárolni. Most hogy beteg lettem nem tudtam feltölteni időben, és így 1 napig biztosan üres volt. Szerencsére a hajnali hőmérséklet nem süllyedt kritikus érték alá (-10). Ha ez bekövetkezik, akkor akár madárpusztulással is járhatott volna az eset, mert -10 fok  és az alatt, mindössze egy éjszakát bír ki egy kis énekes, ha nem jut energia dús táplálékhoz, pl. olajos magvakhoz. Ha megszokta az etetőt, akkor ott keresi a táplálékot egész nap és így éhesen vág neki az éjszakának. Nem lehet a tél közepén abbahagyni az etetést 1 napra sem. Tehát, ha távol van az etető, akkor legalább két hétre elegendő mag tárolására alkalmas etetőt kell működtetni. Ezen túl legyen 1-2 barát, aki szükség esetén megtölti azt helyettünk. Általában 2 hét elegendő a felgyógyuláshoz, de ha ez mégsem történik meg, akkor van szükség a barátokra. Erre érdemes figyelni, mint korábban írtam, már félig kész a nagy etető, amit hamarosan elkészítek.
Most egy pár régebbi kép.


2012. február 20., hétfő

Sajnálatosan nincs szerencsém, mert megbetegedtem, így nem tudtam kimenni fotózni, illetve nem frissítettem az oldalam. Isten akaratából a kórság lassan távozik gyarló testemből és minden visszaáll a régi kerékvágásba. A barnára száradt erdőt a bágyadtan hullott hó lassan fehér paplannal takarta be, így igazi téli képek születhettek volna, hát ez van. Az is bosszant egy kicsit, hogy mostanában nem tudtam olyan képet készíteni, amire azt mondhattam volna, hogy na ez nagyon jó lett. A nagy etető sem készült még el, aminek az elhelyezését már átgondoltam.

Szenvedésem közepette az MME oldalán, és más oldalon is olvastam, hogy az enyhe időjárás következtében az etetők forgalma a legtöbb helyen gyér volt, és csak a fagyok, a havazások beálltával élénkült meg. Mint írtam korábban, nálam is szokatlanul kevesebb madár fordult meg az etetőn és ennek okán sokat törtem a fejem. Ez megnyugtatott, mert a természet alakította így, és nem például egy tömeges pusztulás.  Én már a tavaszra koncentrálok, alig várom a kék égen trillázó pacsirta énekét.


2012. február 10., péntek

Ezúttal egy régebbi közös fotózásról szeretnék írni. Péter barátom Egerből jött el, hogy kipróbálja a lesből való fotózást és lőjön egy pár jó képet. Pontosabban ha jól emlékszem augusztusban már megmustrálta a lest. Kimentünk, szépen megtömtük az etetőt, kitettük a csalihúst, bepakoltunk, és ültünk, vártunk. A szokásos fajok jöttek, de Én igazából már valami újra vágyom. 
Főleg arra a kékes rétihéjára ami elhúzott a les felett egy másik alkalommal. Úgy 3 méter magasságban tett egy kört, volt kint hús, de ez nem érdekelte. Egy pillanatra úgy tűnt, van esély hogy beszáll az ölyveknek kitett beszállóra, de nem, sajnos elhúzott és nem jött vissza. Pedig az egyik legizgalmasabb pillanatok egyike, mikor felismered, hogy most egy még nem fényképezett faj érkezett. Gyorsan meghatározod, ha tudod :). 
Szóval jól elbeszélgettünk mindenféle témáról, élveztük a fotózást. A nap végén Péter egy kis kompakt géppel készített werk fotókat, most ezeket láthatjátok (Péter engedélyével). A les ablakán látszik, hogy nemrég építettem át és még nem festettem le, egyébként minkét ablakot fekete színűre mázolom át.

Még augusztusban .....

És nemrég ...