2012. június 30., szombat

Sziasztok!
Jó rég jelentkeztem. Az itató működik, talán annyi hibája van, hogy felmelegszik benne a víz. Ideálisabb lett volna a les felőli végét mélyebbre készíteni, hát ez van.           Voltam kint több alkalomommal is, pokoli a hőség a déli órákban, ezért meg kell oldanom a hőszigetelést is. Két alkalommal találtam a les előtt karvalytámadásra utaló nyomokat, minkét esetben fakopáncs volt az áldozat. Micsoda képek lehettek volna, de nem voltam ott. Ez is igazolja, hogy nagyszerű pillanatok vannak a lesnél, de a legtöbb esetben ennek nem vagyunk a tanúi. Ezért minél több időt kell kint tölteni. Egy sikertelen karvalytámadás után a hím karvaly leszállt a földre és bement egy bozótosba, elég sok időt töltött ott, majd kisétált és elrepült. Mit kereshetett ott? Nem tudom. Kimentem hajnalban és feltöltöttem az itatót. Nagyon szép a reggel, de sajnos az első napsugarakat az erdő eltakarja. Később is van némi ellenfény, de a reggeli órák nagyon hamar véget érnek, és van egy óra, amikor egyáltalán nem jók a fényviszonyok. De az ellenfény nagyon szépen kiemeli a vízcseppeket, amikor a madár fürdik. Szerzek egy tükröt, vagy valami fényes lemezt és kitalálok valamit, hogy délután is legyen ellenfényem, ha akarom. És bánatomra új faj nem jelent meg, pedig nagyon várom :).





2012. június 10., vasárnap

Sziasztok!
Beköszöntött a nyár az öreg Duna partján, nagyon élvezem ezt az évszakot. Szépen növekednek a facsemeték a les körül. A naplemente szépen megvilágítja az itatót, szerintem a tájolása jó lett. Ebben az órában a szél eláll és a víztükör tökéletesen sima. Megszólaltatják hangszerüket a tücskök, szöcskék, igazi nyári hangulatot varázsolnak. A lesben is csökken a hőmérséklet, igazán kellemes a levegő a tikkasztó napsütés után. Az utolsó percek napsugarait az erdő eltakarja, de így is szép az alkony. Imádok a hajnali és az alkonyi levegőbe beleszimatolni, nagy levegőt venni, tele van élettel. A csuk barátaim a sikeres költés után odébb álltak, legalábbis most nem  mozogtak a les körül. Megjelentek az idei meggyvágók, zöldikék, fakopáncsok. A hét slágere a házi veréb volt. Nagyon régen nem járt az itatón ez a faj, így nagyon örültem neki. Elhatároztam, hogy többfajta odút készítek és teszek ki, hátha nő a lesnél megforduló fajok száma, és elsősorban otthont is adok. Ugyancsak új ötletem, hogy vásárolok egynyári kúszónövényt, illetve virágot, és azzal befuttatom a lest álcázásként. Nagy fotó nem készült, de lettek szépek, és készítettem videókat a telefonommal, gondoltam legyen egy kis dinamizmus is ebben a bejegyzésben.