2012. augusztus 14., kedd

Sziasztok!
Még tombol a nyár a dunai ligetben, délkörül még mindig kibírhatatlan a hőség a lesben. Végre jött pár hűvösebb nap, természetesen kint voltam. Ismét szemtanúja voltam egy karvaly támadásnak. Szemből jött a gyors halál, a szemközti fák árnyékából pattant ki, majd nagyon alacsonyan egy terebélyes csipkebokor takarásában behúzott a les közelébe. Amikor onnan előtört már minden késő volt. Azonnal célzott és az etető alatt szemezgető népes társaságból felkapott a földre lapuló verebek közül egyet. Ahogy elkapta, azzal a lendülettel, de már mérsékeltebb sebességgel visszarepült a fák lombjai közé.  A csipkebokor és az áldozat között mintegy 8 méter lehetett, ezalatt kellett neki kiszúrni a célpontot a sok madár közül, majd pontosan rárepülni és az egyik lábával elkapni. A nyolc métert támadó sebességgel, ami elérheti az óránkénti 200 km-t, 0,144 m/s alatt tette meg. Micsoda sebesség, pontosság, taktika ... fantasztikus élőben látni egy ilyen sikeres vadászatot. Ha rám is gondol, akkor kiül a beszállóágra és micsoda képek lehettek volna ... 
Három év után ismét megjelent az etetőnél egy Csilpcsalpfüzike. Várom a nagy pillanatot, leskelődöm, amikor kiszúrtam a szemem sarkából, hogy a les melletti mesterséges bokor egyik ágán egy régen látott sziluett rajzolódik ki. Azonnal rámozdultam a beszállóágra, de már ott is volt, semmi komponálás, csak nyomtam és sikerült 3 képet lőnöm. A közelben maradt, de már nem szállt be. Nem vagyok elégedett a képpel, de több mint semmi :). Feldobott a látogatása.
(Kicsit megsimogatott a nyár végi hangulat a megöregedett zöldet látva, jól tudom, nem sokára ismét búcsúzik a nyár ...)