2012. július 30., hétfő

Mindenkit Üdvözlök!
Hát ismét a lesen, hol is lehetnék máshol?! :) Mondjuk egy jó bankszámla esetén azért tudnék választani helyszínt ... :) Iszonyatos meleg van a lesben, semmi sem árnyékolja, csak a reggeli és késő délutáni órákban elviselhető a hőmérséklet. De Én beülök. Van több ötletem az árnyékolásra. Az első az, hogy naponta locsolom a les melletti facsemetéket, így elősegítve fejlődésüket. Ha minden jól megy, 9 év múlva már adnak árnyékot. A másik, hogy veszek egy katonai álcahálót és azzal letakarom, így a tetőt és az oldalfalakat nem éri közvetlenül a nap. Anyának még nem szóltam, hogy a költségvetése majd felborul. Vannak kétségeim a fogadtatással kapcsolatban. De lehet megvárom az őszi szeleket és már nem is kell tennem semmit, ez jó nem?
Kimentem az erdőbe beszállóágat, fatuskót keresni, szúnyogriasztó nélkül! Hát tuskót már nem tudtam keresni, mert szúnyogok hada harapta szét fülem, nyakam, hátam, lábam. Még a szomszédos erdőből is átjöttek a rokonok falatozni a lúzerből.

Viszont  két éneket hallottam, egy sárgarigó és egy vadgerle szólamát a szemközti fák irányából (15 m). A sárgarigófotó csak vágyálom, az nem jön ki nyílt területre és az itatóra sem. A gerle viszont igen.... de nem jött, nem és nem. Egyébként nagyon szép az itató forgalma, mezei verebek, zöldikék, széncinegék, fakopáncsok, és újabban tengelicek érkeztek a fiatalokkal. Ez így összességében szép nagy csapatot jelent egy-időben is.
Az gazi meglepi csak most jön. Istvánnal kimentünk fotózni és arról beszéltem neki, hogy nagyon szeretnék új fajt fotózni. Közben rájöttem, hogy át kell alakítanom az itatót, mert két fő így nem tud fotózni az itató irányba, de ez csak fóliacsere alkalmával lesz esedékes. A szokásos fajok jöttek, igazi kánikulai fülledt és nyugodt nyári délután volt a lesnél. A szél csak lengedezett, nagyban folyt a csivitelés, az etető alatt önfeledten keresgélt magok után a nagy csapat. Épp visszanéztem az addig készült képeket, amikor István váratlanul meglepetten megszólalt ... egy rigó! Megdobbant a szívem, a nyugalom villámcsapásra elszállt a lesben. Felkaptam a fejem és azonnal elkezdtem keresni, fekete rigóra gondoltam, annak is nagyon ürültem volna. Tágra nyílt szemekkel  pillantottam meg az itató szélén lévő fán, az ablaktól úgy 50 cm-re a rigót, ami Énekes rigó volt.  Nagyon szép, kifejlett példány, tökéletes tollazattal és színnel. A felismerés igazi élmény! Valami nem tetszett neki és elment, azóta sem jött vissza, de remélem egyszer mégis megteszi. Talán meghallotta, amikor mondtam a nevét Istvánnak (az ablak résnyire nyitva volt). Nem is ment ki a fejemből aznap, egy fotóm sincs róla. Nagyszerű érzés volt látni ennyire közelről. Az első megfigyelésem a lesnél. Már írtam a nagy okosságot, a lesben mindig figyelni kell, sok szép dolog történik ott, csak az esetek 90%-ban nem vagyunk jelen. Hát ez az eset bearanyozta a napot.








A kakukk tojás!

2012. július 12., csütörtök

Hurrá! Vége a kánikulának!
Ami jó is meg nem is, mert szeretem a meleget. A nyaralást követően be van tervezve egy vizes élőhelyes fotózás. Sajnos ezek a helyek nagyon messze vannak tőlem és nincs helyismeretem sem. A fizetős lesek ... hát nem az igazi, egyszer leírom a véleményem erről a mai divatos fotózásról.
Sok minden nem történt velem, kitakarítottam a lest, levágtam a füvet. A szokásos fajok jönnek szépen. Arra gondoltam meg kellene próbálnom hang segítségével behívni madarakat, lassan vége a másodköltésnek is, előtte nem etikus így megzavarni a revírt. Még soha nem próbálkoztam ezzel a módszerrel, majd meglátom. Az itatót is átrendezem egyfajta erdei tuskós itatóvá. Nem fektetek elég hangsúlyt az itató berendezésére, és ez az egyhangúság veszélyét rejti magába. A fotózást elő kell készíteni, mégpedig alaposan, mert így nem lépek előre.
Mindenkinek jó nyaralást és pihenést!




 


Régebbiek: