Kedves Barátaim!
Fantasztikus élményben volt részem pénteken, két barátommal elmentünk egy nemzeti parkba sasfotózásra (engedéllyel). Súlyos problémák nyomasztottak, nem is tudtam aludni, de 01.00 órakor elkezdtem készülődni és 02.00 órakor már indultunk is Kisújszállásra. Sötétség és köd nehezedett az útra, de mi nagy reményekkel szeltük a leszálló ködöt. Ott átszálltunk a les üzemeltetőjének terepjárójába és Túrkeve határában megérkeztünk a lesbe. A puszta közepén érdemes szétnézni, körbeforogni, kellemes érzés. A les háromszemélyes, üveges, nagyon kényelmes, szalmabálákkal borított és fűtött. Azaz a köd után ez volt a következő aggasztó tény, hogy 05,00 órakor bent ültünk, de a gázkészülék nem indult be. Na majd csak megleszünk, reméltük a fagyot túléljük. Szépen beállítottuk a gépeket és vártunk, egyrészt a sasokra, valamint a köd felszállására és a napsütésre. Elég sok kívánság ez, de vártuk a csodát. A köd hol eloszlott kissé, hol nem, jöttek a varjak (vetési és dolmányos), jó nagy csapattal. Hát a személyes gondjaim elszálltak, eszembe se jutottak. Mi tagadás bealudtam, csak a barátom kiáltására ébredtem és láttam a szemközti fára érkező hatalmas, fiatal réti sas érkezését. Hát most láttam életemben először, impozáns látvány, lenyűgöző madár. Pillanatok alatt megélénkült a les, mindenki figyelt, húú mégiscsak sikerül. Kisé ködös idő volt, majd elindult és a gépek dolgoztak, csak dolgoztak. Beszállt és eltöltött egy kis időt, hagyva hogy megcsodáljuk és lefényképezzük. A hangulat kitűnő volt, nem érdekelt még a köd sem, csak végre megláthattam. A történet eddig tart most, erről az időszakról mutatok egy pár képet. Legközelebb folytatom, a délután sokkal izgalmasabb volt, minden jóra fordult - a kályha 1000 szeres indítás után is csak az őrlángját mutatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése