2018. május 20., vasárnap

Sziasztok!

Nincsenek jó híreim, az odút nem foglalta el senki, még van esély, de nem sok. A cinke odú is lakatlan maradt, hát a természet az idén ezt tette velem. Eldöntöttem, hogy a lesem mellé építek egy magas lest is, oda fogom kitenni az odút jövő tavasszal. Beköltözhet fakopáncs, seregély és zöld küllő is.

Az itatónál mérsékelt a mozgás, hiszen a fiókák nevelésével vannak elfoglalva a madarak. Nem tapasztaltam semmi rendkívülit, visszajöttek a barátposzáták, a fülemülék és a füzikék. Nemsokára elmegyünk a gyurgyalagos helyre. Most az üregek bejáratát is szeretnénk fotózni.







2018. április 20., péntek

Sziasztok!

Sajnos a búbos banka odú telepítése nem volt sikeres, ugyanis, feltehetően a terület tulajdonosa azt kiverte. Szerencsére csak a teteje rongálódott meg, így áttelepítettük. Igazából nem érthető, hiszen a fix, beásott lest megengedte, most ezt pedig nem, ráadásul a terület legalább 25 év óta érintetlen. De mivel nem tudtam az elérhetőségét, így nem szóltam neki, ez van.

Találtunk egy sokkal alkalmasabb helyet. Nagy kiterjedésű rövid füves terület melletti cserjébe telepítettük át, és ismét reménykedünk. Egyenlőre nem látok bankákat a környéken, de az adatok szerint a területen nagy valószínűséggel fészkelnek. Ez a terület ideális lesz télen a ragadozók fotózására, filmezésére.


Voltam kint fotózni és filmezni is, megérkeztek a barátposzáták, a fülemülék és a füzikék is. A cinkeodút kitakarítottam, de valami oknál fogva nincs költés benne. A mozgás, ahogy ebben az évszakban szokott lenni, mérséklődött, de azért jönnek az itatóhoz. Talán rossz hír, hogy a karvaly ismét a közelben fészkel, hallani a hangját. Ezúttal megkeresem a fészket, hátha fotózható, illetve, inkább megfigyelhető, hiszen etikailag kifogásolható a költés zavarása. 






2018. március 26., hétfő

Üdvözlök mindenkit!

Kihelyeztük az odúkat. Pénteken kivittem a "C" típusú odút, kerestem egy alkalmas kis fát, és arra felerősítettem. Figyeltem a tájolásra és a háttérre is.


Szombaton Istvánnal kicipeltük a farönkből kivájt búbosbanka odút és azt is felállítottuk. Nagyon jól sikerült, igaz utólag vettem észre, hogy a tartó oszlopot eredetileg a nem látható oldalra akartam tenni, de így stabilabb lett, a rönk természetes alakját jobban kihasználtuk, másrészt a felvételeken nem fog látszani az egész rönk. Természetesen itt is figyeltünk a nap járására, a háttérre, kijelöltük a lessátor helyét. Egyenlőre faágakból készítettünk egy kis építményt, amit továbbfejlesztek, és ez mögé fogjuk felállítani a mobil sátrunkat. Arra számítunk, ha van ott valami építmény, talán nem zavarja majd a madarakat a lessátor alkalmi felállítása. Talán ideiglenes lest építek, amit megszoknak. Szóval nagy reményekkel várjuk a lakókat, legyen az bárki is. Megjegyzem elég nagy munka egy ilyen odú elkészítése és felállítása.  Viszont garancia nincs arra, hogy be is költözik valaki az idén.


2018. március 15., csütörtök

Sziasztok!

Folynak az előkészületek, készülök a költési időszakra. A lesnél kihelyezett cinkeodút kitakarítottam, volt benne egy elpusztult cinke maradványa. Talán télen idehúzódott a hideg elől. Minden tavasszal ki kell takarítani az odút, és akkor új, friss fészket rakhatnak a cinkék. Az odút bútorlapból készítettem tavaly, ami nem javasolt, mert víz hatására szétesik. Én a vágott éleket vízhatlanítottam és mint látható, még ezt a szezont is kibírja, pedig egész télen kint volt. Jövő tavasszal másikat készítek, azt már az előírt fából. Az odúban tavaly két költés is sikeres volt, remélem így lesz most is. A tavalyi fészekben moha és nagyon sok kutyaszőr található, ami nyilván a közeli kutyaiskola udvaráról származhat.












A nagyobb terv a búbosbankákra vonatkozik. Visszamentem megnézni a régi lesem területét. Meglepett, hogy a terület egy részét a gazdája rendbe rakta, kicsi a fű, és az oda vezető utat lezárta. A környezetében facsemeték százai vannak, igazi cserjés-bokros terület veszi körül a nyílt területet. Ideális odú kihelyezésére.  A facsemetéken nagyon sok tavalyi fészket találtam, így valamelyik kis fára is kiteszek odút.







A búbosbankaódú

Sikerült találnom egy kidőlt méretes fát. A belseje kissé korhadt volt, de csak annyira, hogy könnyebb legyen vésni. Ebből levágtam egy 150 cm hússzú rönköt, azt elcipeltem és kivájtam. Két lehetőségem volt. Vagy kettéhasítom a fát és géppel kivájom, ez lett volna a könnyebb, de nem volt hozzá szerszámom. Készítettem egy célszerszámot. Volt egy darab erős fém polcdarabom, az kiéleztem, és rácsavaroztam egy nyélre, így azzal, felülről ki tudtam vájni a megfelelő méretű odút. Nem volt könnyű munka. A röpnyílást géppel kivágtam és kiigazítottam, hogy az kör alakú legyen. Így nem látszik a hasítás nyoma, és a fotókon, valamint a filmen is a látható lesz a fa teljes átmérője. A megadott méreteket betartottam. Jöhet a kihelyezés, sajnos az időjárás ennek nem kedvez, de nem lehet már halogatni. A madarak készülnek, nyakunkon a tavasz, amit a legjobban szeretek.






2018. február 13., kedd

Üdvözlök mindenkit!

Az időjárás nem akar kedvezni nekem, jó lenne egy 20-30 cm-s hóréteg, de sajnos nincs. De egy igazán napos idő is kedvemre lenne, nagyon régen voltam erdőben, hiányzik egy jó kis filmezés. A legutóbbi képekből mutatok néhányat, de megmutatom a késeimet is. 












Minek nekem kés??? 
Az erdőben, vagy bárhol, ahol ideiglenes lest állítok, bizony szükség lehet zavaró ágak levágására, kisebb cövekek elkészítésére, de tűzrakáshoz, és bizony önvédelmi célból is jól jöhet. Mint ahogy a fotózásban, a megfelelő témához - megfelelő lencse kell, ebben az eseten is, az ágak lecsapásához nagy, erőteljes, súlyosabb kés kell, a tollasság készítéséhez viszont egy buschcraft jellegű kés az alkalmasabb. 

Az egyik kés tulajdonképpen egy német II. világháborús bajonett, amit átalakítottam. Gondoljatok bele. Egy katona vagy hősi halált halt, vagy harc közben elhagyta, és úgy került a földbe. Majd 10 évvel ezelőtt előkerült, a tok lerohadt róla, a nyele törött volt. Sokáig én sem foglalkoztam vele, végül úgy döntöttem, megpróbálom megmenteni. Ahogy csiszoltam, láttam, hogy itt még bizony van acél bőven (~ 4,9 mm). Lebontottam a törött nyelet és letisztítottam. A hegye nem tette volna alkalmassá, így azt nagyon óvatosan levágtam. Nagyon kemény acél, csak türelemmel lehetett levágni és a megfelelő alakúra csiszolni. A bemaródásokat meghagytam, mert nem akartam nagy anyagveszteséget okozni. Olajfából készítettem a nyelet, kydex lemezből a tokot. Most megéleztem, már csak a borotvaél kialakítása van hátra. Súlyos fegyver, lehet vele csapkodni. A száma szinte nem látható, talán a 363 még halványan kivehető. Vajon ki volt a katona aki viselte, túlélte a háborút, vagy elesett, nem tudni, de tiszteletből megtartom.

A másik kés az erdőjárók előtt ismeretes, nagyon közkedvelt és ez nem véletlen, nagyszerű, sokoldalú kés.