2017. március 20., hétfő

Sziasztok!

Istvánnal kiugrottunk gyorsan a lesre, nagyon jókedvvel ültünk be, de sajnos a forgalom meglepett minket, ugyanis alig jöttek az itatóra madarak. Gyanúsan idegesek voltak a madarak, majd meghallottuk a karvaly hangját. Teltek az órák, de szinte semmi mozgás nem volt. Egyszer csak megjött őkelme, a nagy termetű hím karvaly, nagyon tűrte a fotózást. Nem tudom megunni azt az érzést, amikor egy vadonélő ragadozó ott van előttem két méterre és alaposan megfigyelhetem és fotózhatom. Hát megmentette a napunkat. Egyszer az erdei pinty is jött inni, de csak úgy sietősen. Hát ez van.
Készítettem egy kékcinke odút és felszereltem a közeli fára. Vékony bútorlapból készítettem, egy szezont kibír, legközelebb vásárolok inkább, nem olyan drága és nem kell vele dolgozni. A vizes hordó szétfagyott, meg kell oldani, hogy a vizet tárolni tudjam benne, másrészt az esővizet is összegyűjtsem. Nagyon reménykedem, hogy mindkét odúba beköltöznek.







2017. március 5., vasárnap

Remélem jól vagytok!

Tegnap kimentem a lesre, egy kicsit dolgoztam rajta, befejeztem a burkolást, valamint az árnyékoló faágakat levágtam. Szépen sütött a nap, ha tudom, kiviszem a gépem, de az előrejelzés nem ezt mutatta. Nagyon jól esett egy kis fizikai munka. A költőládát átszereltem a szemközti fára, hiszen az itató mellett nem volt jó helyen. Nem is tudom miért próbálkoztam ott, de most remélhetőleg lesz lakója. A lesből látni fogom ha lesz ott mozgás. 









A képek az elmúlt fotózáskor készültek.





2017. február 26., vasárnap

Sziasztok!

Szombaton végre jó idő volt, István javaslatára kimentünk a lesbe. Természetesen a sok munka és borús idő után, már én is nagyon vágytam egy kis fotózásra. 

Már a második alkalommal tapasztalom, hogy valami, vagy valaki, a napraforgó magot kitolja az etetőből, így az etető tálcája tele volt magokkal,  rengeteg kipotyogott a földre is. Fogalmam sincs ki csinálja, talán egér. Holnap vennem kell magot, mert alig van az etetőben.

A kamerát nem vittem ki, lusta voltam olyan körülményeket kiépíteni, hogy az szép legyen, ezért a fényképezőgéppel dolgoztam, egyszerűbb volt :)). A lesben nem kellett fűteni, a belső burkolás jól sikerült, remélem a nyári forróságot is távol tartja majd valamelyest.

Közepes mozgás volt, de egyszer csak berepültek a süvöltő lányok, a hímek nem jöttek. Már azt hittük elmentek a környékről. Aztán több alkalommal visszajöttek inni, az etetőbe nem repültek be. Majd jöttek a meggyvágók, a fekete rigók, kezdtek jól alakulni a dolgok. Az igazi meglepetés egy hím karvaj berepülése volt, nem szállt le, csak villámszerűen elhúzott a les előtt és egy távolabbi fára beült. Amikor elhúzott a les előtt, nagyon nagynak láttuk, arra gyanakodtunk, talán héja volt. Később eltűnt, majd hátulról beszállt az itatóba. Na akkor izgalmas lett a helyzet. Egy vad ragadozó közelsége mindig izgalommal tölt el. Jól megtermett hím volt, és sikerült is fényképeket készíteni róla. Jól éreztük magunkat, nem mentünk haza üres kézzel. Lássatok pár képet erről a szép napsütéses napról.













A belső burkolat :)






2017. február 1., szerda

Sziasztok!

Sajnos nagy sztorikkal nem szolgálhatok, rengeteget dolgozom, ráadásul a kocsim 2. hete szervizben van. Emiatt, teljesen elcsúsztam a munkáimmal, így hétvégéken is mennem kell. Istvánnal voltunk kint a lesen, de túl nagy mozgás nem volt, igaz, meglepetésként megjelent egy pár erdei szürkebegy. A szerény forgalomnak oka, hogy az itató befagyott. Hiába olvasztottuk ki egy kis helyen a jeget, egyrészt ismét befagyott, másrészt a madarak megszokták, hogy ott most nincs víz. Azért készült pár kép. Több projekt is áll a sok munka miatt, de reményeim szerint, két hét alatt utolérem magam, elkészül a kocsim, és minden megy a megszokott kerékvágásba.





2017. január 15., vasárnap

Sziasztok!

Fotózni nem voltam, sajnos megfáztam, de már jól vagyok. Sokat dolgozom, így alig marad szabadidőm. Most is a legutolsó fotózás eredményeiből mutatok egy pár képet.
Voltunk a Hortobágyon rétisas-fotózáson, de erről legközelebb írok. Itt a hó, remélem tudok csinálni egy-két felvételt is. Megállt a daru készítési projekt, de folytatom :). A hátizsákom nagyon jó, már kipróbáltam. Tényleg belefér minden, így kézben semmit sem kell cipelnem. Te le volt a hócipőm a szatyrokkal, ideje volt beszerezni ezt a hátizsákot. Óvatosan az utakon, öltözzetek fel! :)





2017. január 1., vasárnap

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Két évzáró fotózást terveztem, de csak Petivel jött össze. Napsütéses időnek indult, de később, időnként felhős lett felettünk az ég. A fényképezőgépem vittem ki. Peti megmentette a napot, ugyanis hozott 20 liter meleg vizet, így az itató jege felolvadt, és a medencének nagy sikere volt, jöttek inni a madarak.

Kezdetben semmi lényeges nem történt, a szokásos fajok jöttek, nagy volt a forgalom. De egyszer megláttam egy rigót, de nem ám akármilyent, egy Fenyőrigót, azonnal szóltam Petinek, Ő nem egyedül jött, mert télen csapatokban kóborolnak. Kiszúrták a vizet és jöttek inni. Így is történt, beszállt az egyik, és követte a többi. Most láttam először az itatón ezt a fajt. Jól tűrték a fotózást, nagyon izgalmas volt. Arra gondoltam, ha csak egy értékelhető képem lesz, akkor is megérte kijönni, nyilván tudtam, nem csak egy kép lesz jó. Aztán jött egy Csuszka, majd több alkalommal Süvöltő, a hím nagyon szép volt. Nagyon jó volt kint egy kicsit, a szigetelés még nincs kész, de már hamarosan elkészül.

Az igazi meglepetés itthon ért, ugyanis egy alkalommal beszállt egy rigó, amiről azt gondoltam, hogy Énekes rigó, de nem, gyerekek, egy Léprigó jött az itatóhoz, és le is tudtam fényképezni. Ez óriási fogás, micsoda faj, remélem visszajár majd.

Nem sokára megyünk sasfotózásra, nagyon várom már!!!







2016. december 11., vasárnap

Baleset! Ambulancia! Clinic! SBO! Emergency medical care!

Sziasztok!

Fejlesztem a lest, az aljazatot pvc fóliával szigeteltem, és kapott rá egy szőnyeget. A réseket tömítőpasztával kikentem, majd a plafon és az oldalak kapnak egy kartonpapír borítást. A napsütötte helyeken, a kartonpapír és a les oldala közé szigetelő lemezek kerülnek. Nyáron ne legyen nagyon meleg, télen pedig legyen könnyebb fűteni.






A munkálatok közben figyeltem a szép forgalmat, majd kimentem egy kicsit. Észrevettem már korábban, hogy amerről a fácánok jönnek az etetőhöz, ott vékony fahajtások nőttek. Gondoltam levágom őket. Szépen le is nyestem párat, de az egyik vékony ágacska, nagyon makacs volt. A késem borotva éles, és azzal, ha rácsapok egy ilyen ágra, akkor azt azonnal elvágja, de nem jó szögből vágtam rá, így nem sikerült. Odanyúltam a bal kezemmel, megfogtam az ágat, majd a jobb kezemben lévő késsel, alatta, kb. 20 cm-re akartam elvágni ezt a jelentéktelen ágat (felfelé, azaz a kéz felé). Nem figyeltem, a kés megcsúszott, és a bal kezem kisujját elmetszettem. Éreztem, hogy nagyon komoly a vágás. A védőkesztyűre pillantottam, láttam, mint a szike, úgy elvágta 3 cm hosszan. Lekaptam a kezemről a kesztyűt, széthúztam kissé a sebet, és egyértelmű volt, ezt össze kell varrni. Felvettem a késem, a lesben rátekertem egy tiszta papír-zsebkendőt, és egy darab dróttal, szorosan elszorítottam az erősen vérző sebet. El sem akartam hinni, mekkora hibát vétettem, és így megcsúfolt egy vékony ág. Irány haza, mosdó, fertőtlenítő, majd kórház. Orvos megnézte és közölte, tetanusz injekció, és varrni kell. Itt még csúnyábbnak tűnt a vágás.

A műtőben nagyon jó volt a hangulat, el kellett mesélnem miként hibáztam (test felé nem vágunk, nem nézzük le az ellenfelet :))). Előtte sima tetanusz injekció. Gyorsan letoltam a nadrágom, mikor meglepetten közölte velem az ápoló, öltözzek fel, a vállamba kapom :))). Következett a fertőtlenítés, majd jött doktorbácsi. Érzéstelenítés! Röviden, higgadtan és érzelemmentesen közölte, ez fájni fog, az ujjtőbe kell adni az injekciókat. Nem volt őszinte a mosolyom, a doktor úr igazat mondott, erre is számítottam. Később ellenőrizte, hogy hatott-e az érzéstelenítő.... még nem.... ez azért kicsit durva volt. A csipeszt beledugta a sebbe. Aztán simán összevarrta a sebet, még nem is néztem meg hány öltéssel (3 cm a vágás), hármat láttam.

Most már nem hat az érzéstelenítés, hát nem szexelek vele az biztos :))) Ezúton is köszönöm a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ SBO (járóbeteg ellátó) Osztály orvosának, a nővéreknek és a műtősöknek a segítségüket és kedvességüket. 

Na nem lettem hős, a lányok szerint egyértelműen hülye vagyok (feleségem és lányom). Azért írom le, okulj a hibámból, a susnyásban tudd: ha nem vigyázol magadra, akkor nem vigyáz rád senki, ahogy Matula bácsi mondta. A felszerelésben legyenek a sebellátáshoz szükséges anyagok. De hiába dramatizáltam a dolgot itthon, azért nem kezeltek úgy mint egy traumás beteget :))))