2012. december 20., csütörtök

Kedves Barátaim!
Nem tudok jó hírekkel szolgálni, ma kimentem a lesre, de csak úgy szétnézni egy órára. A szotyi nem igazán fogyott, ami azt jelzi, nincs nagy forgalom az etetőn. Miután beültem egy kicsit, csak cinkék és fakopáncsok jöttek. Valami miatt nincs igazán szép forgalom, téli vendégeknek nyomát sem látom. Kicsit lehangoló volt. Bár nincs hó, de azért ilyen mélyponton még nem volt a les. Az etető alatt nincs kapirgálásnak nyoma, tehát a fácánoknak annyi. Legalább lenne mozgás, de ha ki is jutok, így nem sok esélyem van valami szépet összehozni.





2012. december 5., szerda

Kedves Barátaim!
Ma végre kijutottam a lesre, itt az első hó, még a napocska is kisütött. Az etetőben még volt bőven szotyi, mivel fagypont alatt van a hőmérséklet, ez nagyon fontos. Egy napra sem maradhatnak élelem nélkül a madarak. Ha elkezdtük az etetést, azt nem lehet abbahagyni, mert az odaszokott madarak pusztulásával járhat. Tettem ki cinkegolyókat is. A megszokott fajok jöttek, de valahogy nem volt igazán nagy mozgás. Amit itt meglehetett fotózni azt megtettem, új helyet keresek, talán még költözöm is, új fajokra és helyszínre vágyom.
Beindítom az ölyves projektet, talán sikerül valami figyelemre méltó pillanatot elkapni. Esetleg más ragadozó is beszáll, mint tavaly Istvánnak, egy héja. Fotózás közben szotyit rostáltam, tisztítottam, mert tele volt törmelékkel. 
Ami feltűnt már az elmúlt alkalmakkor is, hogy a fácánok eltűntek. Nyáron még minden nap jöttek. Úgy vélem, hogy 10-02 fős csapat lehetett a területen (6 éve). Ez már nem lehet véletlen, hogy ennyi ideje nem jön egy sem. Félő, hogy az éhes erdőlakók levadászták őket.
Hát ez nem volt egy izgalmas nap, de legalább beülhettem a lesbe.




2012. november 19., hétfő

Kedves Felebarátaim!

Sikerült kimennem a lesre egy fél napra, az esőterhes felhők közül előbukkant napsütésben jól éreztem magam. Szárnyalnak a dolgos hétköznapok, és a lesnél éreztem, már az ősz is véget ér, hamarosan intő jeleket küld a tél. Már előfordul, hogy a lombjait lehullató őszi erdő vad vizeit reggelente jéghártya fedi, a rügyeket pedig dér lepi. Az etető működik, a forgalom az évszaknak megfelelő, a cinkék hada segít a hangulatom megőrzésében. Nincs lehangolóbb egy elhagyott etetőnél. Ismét kihagytam pár képet. A szemközti fára beszállt egy ölyv. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, gondoltam ideje húst is kihozni magammal. Falatozás közben döbbentem vettem észre, hogy közben beszállt a kitett oszlopra. Mire óvatosan ráfordultam  elszállt. Hát ezért kell állandóan figyelni, ha időben ... :)






2012. október 30., kedd

Üdv!
Hát az élet nem kegyes hozzám, szeptember 7-e óta nem voltam kint fotózni, munka, betegség, család, egyszerűen nem volt időm. Most igét hirdettem, a fotózás az első a sorban, és kész. Egyszer megtömtem az etetőt, ennyit voltam kint. Most nagyon régi képekből is válogattam. Én nemcsak a legkiválóbb képeket teszem fel, hanem a kevésbé értékeseket is, hiszen ilyen képek is születnek, hanem leginkább. Ha elfogatható egy kép, akkor mehet ..... Azért ezeket is fogadjátok szeretettel.




2012. október 12., péntek

Kedves Barátaim!
Sajnos egy vírusos fertőzés következtében az elmúlt két hétben nem tudtam kimenni a lesre és nem fotóztam. Bármennyire is lázas voltam, a megszokott web oldalakat végignéztem és gyakran gondoltam a lesre, olyan szép napsütéses napok voltak. Tegnap végre kimentem szétnézni, a fű nem nagy, de szép zöld, az erdő színeződik,  alig várom hogy kimenjek, reggeltől-estig kint leszek.






2012. szeptember 21., péntek

Feleim!
Kimentem a leshez, nagyszerű két napot töltöttem ott, nekem ehhez nem kell díjnyertes fotó. Szembefordultam a napsugarakkal és a széllel, jó mélyet ízleltem a levegőből és egy régi dal jutott eszembe.

"... Odakint búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán.
Sietve búcsúzik a nyár, hold szitál lépte nyomán.
Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek.
Közöttük szalad még a szerelem, kifakult álmot kerget ..."

Nagyon szép színes időszak következik, remélem sok napsütéssel köszönt ránk az igazi ősz. Kicsit csappant a fajok száma, de ez természetes. Van amikor lehangoló, hogy csak a rendszeres vendégeim jönnek, de mindig arra gondolok, talán ma olyat látok, ami igazán ritka és egyedi. Most rászántam az időt a késő nyári fürdőzések megörökítésére, nagy záridővel, hát lássátok....






2012. szeptember 3., hétfő

Sziasztok!
Sajnos nem tudtam kimenni a lesre, de pár nap múlva 2 teljes napot töltök kint (remélem). Most az előző alkalommal készült képeket láthatjátok. Egyszer kint voltam és levágtam a füvet. Hát itt a szeptember, bármennyire is erőlködik a nyár, de természetben már meglapulnak az ősz első csalhatatlan jelei. A hajnalok egyre hűvösebbek lesznek. De szeptember végéig még becsapnak minket a kerge napsugarak.







2012. augusztus 14., kedd

Sziasztok!
Még tombol a nyár a dunai ligetben, délkörül még mindig kibírhatatlan a hőség a lesben. Végre jött pár hűvösebb nap, természetesen kint voltam. Ismét szemtanúja voltam egy karvaly támadásnak. Szemből jött a gyors halál, a szemközti fák árnyékából pattant ki, majd nagyon alacsonyan egy terebélyes csipkebokor takarásában behúzott a les közelébe. Amikor onnan előtört már minden késő volt. Azonnal célzott és az etető alatt szemezgető népes társaságból felkapott a földre lapuló verebek közül egyet. Ahogy elkapta, azzal a lendülettel, de már mérsékeltebb sebességgel visszarepült a fák lombjai közé.  A csipkebokor és az áldozat között mintegy 8 méter lehetett, ezalatt kellett neki kiszúrni a célpontot a sok madár közül, majd pontosan rárepülni és az egyik lábával elkapni. A nyolc métert támadó sebességgel, ami elérheti az óránkénti 200 km-t, 0,144 m/s alatt tette meg. Micsoda sebesség, pontosság, taktika ... fantasztikus élőben látni egy ilyen sikeres vadászatot. Ha rám is gondol, akkor kiül a beszállóágra és micsoda képek lehettek volna ... 
Három év után ismét megjelent az etetőnél egy Csilpcsalpfüzike. Várom a nagy pillanatot, leskelődöm, amikor kiszúrtam a szemem sarkából, hogy a les melletti mesterséges bokor egyik ágán egy régen látott sziluett rajzolódik ki. Azonnal rámozdultam a beszállóágra, de már ott is volt, semmi komponálás, csak nyomtam és sikerült 3 képet lőnöm. A közelben maradt, de már nem szállt be. Nem vagyok elégedett a képpel, de több mint semmi :). Feldobott a látogatása.
(Kicsit megsimogatott a nyár végi hangulat a megöregedett zöldet látva, jól tudom, nem sokára ismét búcsúzik a nyár ...)








2012. július 30., hétfő

Mindenkit Üdvözlök!
Hát ismét a lesen, hol is lehetnék máshol?! :) Mondjuk egy jó bankszámla esetén azért tudnék választani helyszínt ... :) Iszonyatos meleg van a lesben, semmi sem árnyékolja, csak a reggeli és késő délutáni órákban elviselhető a hőmérséklet. De Én beülök. Van több ötletem az árnyékolásra. Az első az, hogy naponta locsolom a les melletti facsemetéket, így elősegítve fejlődésüket. Ha minden jól megy, 9 év múlva már adnak árnyékot. A másik, hogy veszek egy katonai álcahálót és azzal letakarom, így a tetőt és az oldalfalakat nem éri közvetlenül a nap. Anyának még nem szóltam, hogy a költségvetése majd felborul. Vannak kétségeim a fogadtatással kapcsolatban. De lehet megvárom az őszi szeleket és már nem is kell tennem semmit, ez jó nem?
Kimentem az erdőbe beszállóágat, fatuskót keresni, szúnyogriasztó nélkül! Hát tuskót már nem tudtam keresni, mert szúnyogok hada harapta szét fülem, nyakam, hátam, lábam. Még a szomszédos erdőből is átjöttek a rokonok falatozni a lúzerből.

Viszont  két éneket hallottam, egy sárgarigó és egy vadgerle szólamát a szemközti fák irányából (15 m). A sárgarigófotó csak vágyálom, az nem jön ki nyílt területre és az itatóra sem. A gerle viszont igen.... de nem jött, nem és nem. Egyébként nagyon szép az itató forgalma, mezei verebek, zöldikék, széncinegék, fakopáncsok, és újabban tengelicek érkeztek a fiatalokkal. Ez így összességében szép nagy csapatot jelent egy-időben is.
Az gazi meglepi csak most jön. Istvánnal kimentünk fotózni és arról beszéltem neki, hogy nagyon szeretnék új fajt fotózni. Közben rájöttem, hogy át kell alakítanom az itatót, mert két fő így nem tud fotózni az itató irányba, de ez csak fóliacsere alkalmával lesz esedékes. A szokásos fajok jöttek, igazi kánikulai fülledt és nyugodt nyári délután volt a lesnél. A szél csak lengedezett, nagyban folyt a csivitelés, az etető alatt önfeledten keresgélt magok után a nagy csapat. Épp visszanéztem az addig készült képeket, amikor István váratlanul meglepetten megszólalt ... egy rigó! Megdobbant a szívem, a nyugalom villámcsapásra elszállt a lesben. Felkaptam a fejem és azonnal elkezdtem keresni, fekete rigóra gondoltam, annak is nagyon ürültem volna. Tágra nyílt szemekkel  pillantottam meg az itató szélén lévő fán, az ablaktól úgy 50 cm-re a rigót, ami Énekes rigó volt.  Nagyon szép, kifejlett példány, tökéletes tollazattal és színnel. A felismerés igazi élmény! Valami nem tetszett neki és elment, azóta sem jött vissza, de remélem egyszer mégis megteszi. Talán meghallotta, amikor mondtam a nevét Istvánnak (az ablak résnyire nyitva volt). Nem is ment ki a fejemből aznap, egy fotóm sincs róla. Nagyszerű érzés volt látni ennyire közelről. Az első megfigyelésem a lesnél. Már írtam a nagy okosságot, a lesben mindig figyelni kell, sok szép dolog történik ott, csak az esetek 90%-ban nem vagyunk jelen. Hát ez az eset bearanyozta a napot.








A kakukk tojás!