Sziasztok!

Vannak elmaradásaim, azokat most két bejegyzésben pótlom. Az itató végébe építettem egy kis etető tálcát, a lesből ez nem látszik, a vízszintnél alacsonyabban van. Az etetőtálcába szórok ki eleséget és így a madarak az itató közepére is beszállnak.

 Sziasztok!

Felszereltem két konzerves dobozt a les ablakaira és lefestettem őket feketére. Célja, hogy úgy nézzen ki, mint amikor a lencsét kidugom az ablakon. Ezt megszokják a madarak, és remélem így nem zavarja őket fotózáskor, filmezéskor az objektív látványa.

Remélem jól vagytok!

Tegnap kimentem a lesre, egy kicsit dolgoztam rajta, befejeztem a burkolást, valamint az árnyékoló faágakat levágtam. Szépen sütött a nap, ha tudom, kiviszem a gépem, de az előrejelzés nem ezt mutatta. Nagyon jól esett egy kis fizikai munka. A költőládát átszereltem a szemközti fára, hiszen az itató mellett nem volt jó helyen. Nem is tudom miért próbálkoztam ott, de most remélhetőleg lesz lakója. A lesből látni fogom ha lesz ott mozgás. 

A képek az elmúlt fotózáskor készültek.

Sziasztok!

Szombaton végre jó idő volt, István javaslatára kimentünk a lesbe. Természetesen a sok munka és borús idő után, már én is nagyon vágytam egy kis fotózásra. 

Már a második alkalommal tapasztalom, hogy valami, vagy valaki, a napraforgó magot kitolja az etetőből, így az etető tálcája tele volt magokkal,  rengeteg kipotyogott a földre is. Fogalmam sincs ki csinálja, talán egér. Holnap vennem kell magot, mert alig van az etetőben.

A kamerát nem vittem ki, lusta voltam olyan körülményeket kiépíteni, hogy az szép legyen, ezért a fényképezőgéppel dolgoztam, egyszerűbb volt :)). A lesben nem kellett fűteni, a belső burkolás jól sikerült, remélem a nyári forróságot is távol tartja majd valamelyest.

Közepes mozgás volt, de egyszer csak berepültek a süvöltő lányok, a hímek nem jöttek. Már azt hittük elmentek a környékről. Aztán több alkalommal visszajöttek inni, az etetőbe nem repültek be. Majd jöttek a meggyvágók, a fekete rigók, kezdtek jól alakulni a dolgok. Az igazi meglepetés egy hím karvaj berepülése volt, nem szállt le, csak villámszerűen elhúzott a les előtt és egy távolabbi fára beült. Amikor elhúzott a les előtt, nagyon nagynak láttuk, arra gyanakodtunk, talán héja volt. Később eltűnt, majd hátulról beszállt az itatóba. Na akkor izgalmas lett a helyzet. Egy vad ragadozó közelsége mindig izgalommal tölt el. Jól megtermett hím volt, és sikerült is fényképeket készíteni róla. Jól éreztük magunkat, nem mentünk haza üres kézzel. Lássatok pár képet erről a szép napsütéses napról.

A belső burkolat :)

Baleset! Ambulancia! Clinic! SBO! Emergency medical care!

Sziasztok!

Fejlesztem a lest, az aljazatot pvc fóliával szigeteltem, és kapott rá egy szőnyeget. A réseket tömítőpasztával kikentem, majd a plafon és az oldalak kapnak egy kartonpapír borítást. A napsütötte helyeken, a kartonpapír és a les oldala közé szigetelő lemezek kerülnek. Nyáron ne legyen nagyon meleg, télen pedig legyen könnyebb fűteni.

A munkálatok közben figyeltem a szép forgalmat, majd kimentem egy kicsit. Észrevettem már korábban, hogy amerről a fácánok jönnek az etetőhöz, ott vékony fahajtások nőttek. Gondoltam levágom őket. Szépen le is nyestem párat, de az egyik vékony ágacska, nagyon makacs volt. A késem borotva éles, és azzal, ha rácsapok egy ilyen ágra, akkor azt azonnal elvágja, de nem jó szögből vágtam rá, így nem sikerült. Odanyúltam a bal kezemmel, megfogtam az ágat, majd a jobb kezemben lévő késsel, alatta, kb. 20 cm-re akartam elvágni ezt a jelentéktelen ágat (felfelé, azaz a kéz felé). Nem figyeltem, a kés megcsúszott, és a bal kezem kisujját elmetszettem. Éreztem, hogy nagyon komoly a vágás. A védőkesztyűre pillantottam, láttam, mint a szike, úgy elvágta 3 cm hosszan. Lekaptam a kezemről a kesztyűt, széthúztam kissé a sebet, és egyértelmű volt, ezt össze kell varrni. Felvettem a késem, a lesben rátekertem egy tiszta papír-zsebkendőt, és egy darab dróttal, szorosan elszorítottam az erősen vérző sebet. El sem akartam hinni, mekkora hibát vétettem, és így megcsúfolt egy vékony ág. Irány haza, mosdó, fertőtlenítő, majd kórház. Orvos megnézte és közölte, tetanusz injekció, és varrni kell. Itt még csúnyábbnak tűnt a vágás.

A műtőben nagyon jó volt a hangulat, el kellett mesélnem miként hibáztam (test felé nem vágunk, nem nézzük le az ellenfelet :))). Előtte sima tetanusz injekció. Gyorsan letoltam a nadrágom, mikor meglepetten közölte velem az ápoló, öltözzek fel, a vállamba kapom :))). Következett a fertőtlenítés, majd jött doktorbácsi. Érzéstelenítés! Röviden, higgadtan és érzelemmentesen közölte, ez fájni fog, az ujjtőbe kell adni az injekciókat. Nem volt őszinte a mosolyom, a doktor úr igazat mondott, erre is számítottam. Később ellenőrizte, hogy hatott-e az érzéstelenítő.... még nem.... ez azért kicsit durva volt. A csipeszt beledugta a sebbe. Aztán simán összevarrta a sebet, még nem is néztem meg hány öltéssel (3 cm a vágás), hármat láttam.

Most már nem hat az érzéstelenítés, hát nem szexelek vele az biztos :))) Ezúton is köszönöm a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ SBO (járóbeteg ellátó) Osztály orvosának, a nővéreknek és a műtősöknek a segítségüket és kedvességüket. 

Na nem lettem hős, a lányok szerint egyértelműen hülye vagyok (feleségem és lányom). Azért írom le, okulj a hibámból, a susnyásban tudd: ha nem vigyázol magadra, akkor nem vigyáz rád senki, ahogy Matula bácsi mondta. A felszerelésben legyenek a sebellátáshoz szükséges anyagok. De hiába dramatizáltam a dolgot itthon, azért nem kezeltek úgy mint egy traumás beteget :))))

Sziasztok!

Jól vagyok és kimentem a lesre, feltöltöttem az itatót, de sajnos ömlött belőle a víz. Mint kiderült, miután elpárolgott belőle a víz, a fiatal szajkók elég sok helyen kicsipkedték a fóliát. Gondoltam ebből elegem van, és leültem a net elé, valami megoldást keresve. Rátaláltam egy cégre, aki 1x2 méteres, 0,6 mm vastagságú alumínium lemezt árult. Na, gondoltam ez a megoldás a jó, meg is vettem. Lemértem, kiszabtam és behajlítottam, ami nem is olyan könnyű, főleg a sarkoknál. Vigyáztam, nehogy eltörjön, elég lágy anyag, ennek ellenére egy helyen elrepedt. Hát nagyon tele volt a hócipőm, gyorsan kitaláltam egy ideiglenes megoldást, mivel nem tudtam megforrasztani. Ahhoz más típusú forrasztó ón kell. Na megoldottam a repedést. Az alumíniumlemez nagyon fényes, így nem volt alkalmas, ezért fekete fóliával borítottam be. Gondoltam ez okés lesz, de nem, nem. A fólia ugyanis könnyebb a víznél, ezért felemelkedik a tetejére, valamint a víz, a kihajlított oldalon felszívódik és folyik. Igazából fekete festék lenne alkalmas, csak nem ismerek olyat, ami nem mérgezné meg a vizet. Vagy, a természetesség miatt, teszek az aljára apró, kirostált, folyami kavicsot. Meglátjuk, hogy a tükröződést miként befolyásolja. A vízszinten állítottam, de még mindig kell. Hát nem egyszerű, de remélem ezzel letudom a medencét és nem kell cserélgetnem a fóliát.

Azért csináltam képeket is, ezeket  lássuk előbb.

Előtte kipróbáltam az éjszaki fotózást is, a lámpám simán kibírta a majdnem háromórás folyamatos világítást, de madár az nem jött, így nézett ki az itató.

És az itatóépítés.

 

Szerencse fel!

Örömhírem van, a szétszedett lesem áttelepítettem és az új helyen összeszereltem. Ez hat munkanapot vett igénybe, a festésben István segített, köszönet neki. Ez egy énekes madarak fotózására, megfigyelésére készített les, ami erdős, bozótos sűrűben lévő kis területen épült. Elég sok munkával járt. Még egy kicsit igazítani kell rajta, hogy vízszintbe legyen, és a talajhoz is rögzítésre kerüljön. Az aljzat egyenlőre földes, de később linóleum padlós lesz. Nem maradhat el az itató megépítése sem. A munka oroszlánrészét azonban már elvégeztem. Nagyon sűrű az erdő, fényszegény hely, így szükséges a napsütés. A les mellett van egy elszáradt fa, és annak az irányából kellemes fény szűrődik a beszállóra. Alig várom, hogy egy szép hajnalon beüljek. Bemutatom az építkezést, valamint régebbi képeket láthattok. Mindenkit üdvözlök!