Sziasztok!

Örömteli felfedezést tettem a lesen, a felszerelt odút egy széncinege pár birtokba vette, és eddig sikeres a költés, szorgalmasan hordják az eleséget a kicsiknek. Van valami jó érzés az ember szívében, amikor a kihelyezett odúba beköltöznek. Sokat gondolkoztam, hogy a kamerát oda helyezem az odú közelébe és csinálok pár felvételt, de végül is erről lemondtam, nem zavarom őket. A környezet sem a legjobb, de a projekt megszületett a fejembe, és jövő tavasszal megcsinálom.

A karvaly pár még mindig a les közelében van, még nem repültek ki a fiókák. Ezt csak feltételezem, mert a párzást láttuk Istvánnal, nyilván sikeres lesz a költés. Emiatt viszont az itatónak alig van forgalma. Alig? Szinte nincs is :((. Hát nincs mit tenni, nekik is szorítok, de azért remélem odébb állnak és csak alkalmanként jönnek vissza :))))

Az itató végében alakítom a rámpát, remélve felcsalom a fácánokat (még csak a váza van kész). Ez úgy fog működni, hogy 20 centiméterenként, felfelé,  kiteszek egy szem kukoricát, és amikor felcsipegeti, akkor halad majd felfelé. Egy idő után ezt megtanulja, és ha szomjas, akkor azon feljön inni, én meg szuper felvételeket csinálok :). Gyakran felrebbennek inni, de az jobb lenne, ha szépen felsétálnának. Egy száraz faágat is levágtam, ne árnyékoljon. Május van, számomra ez a legszebb hónap, olyan üde és friss a természet, bár lenne elegendő időm filmezni (de nincs :(( )

Sziasztok!

Jó híreim vannak, óriási a forgalom az itatón. Most esik az eső, a hőmérséklet is visszaesett, de bízom benne, hogy most már megszokták a vízlelő helyet. Nem hagyom víz nélkül az itatót, folyamatosan vinni kell a vizet, nincs mese. Sisegő és Csilpcsalpfüzikék, a Kis, és Kerti poszáta állandó vendég. Volt egy alkalom, hogy 9 Kékcinke volt a vízben, kettő pedig a bokron, hatalmasat fürödtek. A Mókus is megjelenik az itató felett a fákon, de nem jön le inni. Talán odatámasztok valami nagyobb száraz faágat, hogy a lombok közül is megtudja közelíteni. A fakopáncsok viszont nem jönnek, és a fácánokat sem látom. A Szajkók is rákaptak rendesen a vízre, pedig nekik ez sekély. Megjelent a Karvaly is, sajnos amikor beszállt inni, még nem volt összerakva a gépem ( :( ). Vártam 10 percet mire elment, nem akartam megzavarni. Aztán visszajött és hatalmasat kergetőztek egy Szajkóval. Érdekes volt megfigyelni őket, mintegy 15 percig tartott az üldözés, kisebb szünetekkel. A Szajkó nem repült el messzire, szinte cukkolta a Karvalyt. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon tényleg megtámadná-e a termetes és erős Szajkót, vagy csak blöffölt. Lássunk képeket.

Sziasztok!

Jól vagyok és kimentem a lesre, feltöltöttem az itatót, de sajnos ömlött belőle a víz. Mint kiderült, miután elpárolgott belőle a víz, a fiatal szajkók elég sok helyen kicsipkedték a fóliát. Gondoltam ebből elegem van, és leültem a net elé, valami megoldást keresve. Rátaláltam egy cégre, aki 1x2 méteres, 0,6 mm vastagságú alumínium lemezt árult. Na, gondoltam ez a megoldás a jó, meg is vettem. Lemértem, kiszabtam és behajlítottam, ami nem is olyan könnyű, főleg a sarkoknál. Vigyáztam, nehogy eltörjön, elég lágy anyag, ennek ellenére egy helyen elrepedt. Hát nagyon tele volt a hócipőm, gyorsan kitaláltam egy ideiglenes megoldást, mivel nem tudtam megforrasztani. Ahhoz más típusú forrasztó ón kell. Na megoldottam a repedést. Az alumíniumlemez nagyon fényes, így nem volt alkalmas, ezért fekete fóliával borítottam be. Gondoltam ez okés lesz, de nem, nem. A fólia ugyanis könnyebb a víznél, ezért felemelkedik a tetejére, valamint a víz, a kihajlított oldalon felszívódik és folyik. Igazából fekete festék lenne alkalmas, csak nem ismerek olyat, ami nem mérgezné meg a vizet. Vagy, a természetesség miatt, teszek az aljára apró, kirostált, folyami kavicsot. Meglátjuk, hogy a tükröződést miként befolyásolja. A vízszinten állítottam, de még mindig kell. Hát nem egyszerű, de remélem ezzel letudom a medencét és nem kell cserélgetnem a fóliát.

Azért csináltam képeket is, ezeket  lássuk előbb.

Előtte kipróbáltam az éjszaki fotózást is, a lámpám simán kibírta a majdnem háromórás folyamatos világítást, de madár az nem jött, így nézett ki az itató.

És az itatóépítés.

 

Üdvözlök Mindenkit!

Nem sok időm volt fotózni, azaz semmi. A les szépen meglapul a lombok alatt, bokrok között, de fény, az sajnos nem sok van ott. Hollandiából rendeltem egy led-lámpát, szabályozható a fényereje, fókuszálható, 110 órát tud folyamatosan világítani és akkumulátoros. Amint megérkezik, ezzel fogok világítani, mintha sütne a nap, ugyanis a színhőmérséklete is olyan. Természetfotósnak fényerős optika kell, az enyém professzionális, de nem fényerős, sötét erdőben szenvedek vele. Most lássunk régebbi képeket.

Sziasztok

Készítettem egy "C" típusú odút, többen is megnézték, megvizsgálták (széncinege, fekete rigó, barátposzáta), de egyenlőre nincs albérlő, de reménykedem.

A lest ismét feltörték, valaki sportot űz ebből, de a zárat megcsináltam és kész.

A korábban említett mókus rendszeresen megjelenik az etető-itató környékén, remélem sikerül odacsalogatnom.

Megérkeztek a barátposzáták, de nagyon várom a fülemülék érkezését is.

A kihelyezett kis itató ragyogóan működik, egyenlőre gondolkozom, milyen legyen a nagy, végleges itató.  Sokat nem lehet már várnom vele.

Készültek képek, a bokrok már majdnem szép zöld hátteret biztosítanak.

Kedvem támadt ürgefotózáshoz. Elmentem a korábbi években felfedezett helyre, de ott mindössze csak két lyukat találtam, a terület bebokrosodott, elgazosodott. Az ürge csak a legeltetett, nyílt, füves területet kedveli, így a megváltozott élettér miatt innen eltűntek. Az internet segítségével találtam egy közeli helyet, egy bevásárlóközpont közélében, annak parkolóját övező zöld területen. Rendszeresen nyírják a füvet, szép tiszta és nyitott terület, ott remekül érzik magukat az ürgék. Sajnos szinte megközelíthetetlenek, sok a járókelő, nagyon óvatosak, nem alkalmas fotózásra a terület, másrészt nincs álcahálóm. Pedig régóta tervezem egy igazán alkalmas háló beszerzését. Azért készült egy pár kép.

Üdv. mindenkinek!

Hát jó rég jelentkeztem, de sajnos az élet és az időjárás nem volt kegyes hozzám, vagy nem értem rá, vagy esett az eső.

December elején István barátommal elmentünk az Alföldre sast fotózni. Olyan területre esett a választásunk, amelyről tudtuk, hogy réti és parlagi sasok mozognak. Hajnalban elindultunk és vittünk halat csalinak, nagyon jó helyet találtunk. Felállítottuk a sátrat, mindent elrendeztünk, szép idő volt. Nagyon ígéretesnek indult a nap, körülöttünk ragadozó madarak repkedtek. Egész nap kuksoltunk és nézegettük a szemközti fákra be-be ülő barba rétihéjákat (volt egy kékes is), de a halra senki nem volt kíváncsi. Még egy árva egerész sem jött arra. Hát ez egy ilyen nap volt, de Én így is jóléteztem magam.

Aztán végre tegnap ismét sütött a nap és kijutottam az etetőre. Itt nagyon szép a forgalom, sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak. Ideje lesz folytatnom az építkezést, mert a hely megérdemli. Kell egy asztalszerű valami a beszálló kialakítására, és persze az itató. Alig ültem be, máris cinkék, szajkók, zöldikék hada lepte el az etetőt. Előtte öntöttem vizet egy tálkába, amit ott találtam korábban. Ez bizony nagyon jó ötlet volt. Itt nincs nyílt víz a közelben és erre a kis tálka vízre járt a siserahad. Egy órát sem ültem bent, amikor megláttam, hogy Süvöltők járnak az etetőhöz, pontosabban körülötte mozogtak és ittak. Többször visszajártak és bizakodtam abban, hogy talán beszáll valamelyik, és végre lefotózhatom. Hát így is lett, a tálka víznek köszönhetően jöttek-mentek és két alkalommal beszálltak, a tojó, majd délután a hím. Hát ennyit jelent egy tálka víz. Meg is csinálom az itatót, másrészt ma havazott, ideje, változatos eleséget kitennem. Nagyon jó kis nap volt.

Régebbiek

Sziasztok!

Volt egy szép délelőttöm a lesen, szép a mozgás, sajna a fényviszonyok nem a legjobbak. Ez a lencse pedig fényigényes. Remélem ha a maradék levelek is lehullanak, akkor jobb lesz a helyzet. Nyolc fajt számoltam meg. Az igazi meglepetés egy süvöltő volt, igaz képet nem készítettem róla, de legalább odajött. Később egy ökörszem kápráztatott el, hihetetlen gyorsasággal röppen ide-oda. Az itató még mindig várat magára. Egy száraz fát kivágtam a les mögött, hogy ne árnyékoljon. Majdnem rádőlt a lesre :))).