Üdv. mindenkinek!
Hát jó rég jelentkeztem, de sajnos az élet és az időjárás nem volt kegyes hozzám, vagy nem értem rá, vagy esett az eső.
December elején István barátommal elmentünk az Alföldre sast fotózni. Olyan területre esett a választásunk, amelyről tudtuk, hogy réti és parlagi sasok mozognak. Hajnalban elindultunk és vittünk halat csalinak, nagyon jó helyet találtunk. Felállítottuk a sátrat, mindent elrendeztünk, szép idő volt. Nagyon ígéretesnek indult a nap, körülöttünk ragadozó madarak repkedtek. Egész nap kuksoltunk és nézegettük a szemközti fákra be-be ülő barba rétihéjákat (volt egy kékes is), de a halra senki nem volt kíváncsi. Még egy árva egerész sem jött arra. Hát ez egy ilyen nap volt, de Én így is jóléteztem magam.
Aztán végre tegnap ismét sütött a nap és kijutottam az etetőre. Itt nagyon szép a forgalom, sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak. Ideje lesz folytatnom az építkezést, mert a hely megérdemli. Kell egy asztalszerű valami a beszálló kialakítására, és persze az itató. Alig ültem be, máris cinkék, szajkók, zöldikék hada lepte el az etetőt. Előtte öntöttem vizet egy tálkába, amit ott találtam korábban. Ez bizony nagyon jó ötlet volt. Itt nincs nyílt víz a közelben és erre a kis tálka vízre járt a siserahad. Egy órát sem ültem bent, amikor megláttam, hogy Süvöltők járnak az etetőhöz, pontosabban körülötte mozogtak és ittak. Többször visszajártak és bizakodtam abban, hogy talán beszáll valamelyik, és végre lefotózhatom. Hát így is lett, a tálka víznek köszönhetően jöttek-mentek és két alkalommal beszálltak, a tojó, majd délután a hím. Hát ennyit jelent egy tálka víz. Meg is csinálom az itatót, másrészt ma havazott, ideje, változatos eleséget kitennem. Nagyon jó kis nap volt.
Régebbiek
