Ismét megtörtént velem, ami jellemző a természetfotózásra. Szépen beültem a lesbe, kellemes idő volt. Valamit matattam, amikor is észrevettem, hogy egy mezei nyúl szalad a les előtti rétre, majd megállt egy pillanatra. Amire exponálni tudtam volna, már be is ugrott a száraz bozótos területre. Tehát nem lehet matatni, figyelni kell. Tudtam, hogy van a környéken nyuszi, hiszen láttam már a les közelében, másrészt megtaláltam az ürülékét is. Most viszont pont ott volt, csak figyelnem kellett volna, mondanom sem kell, nem jött vissza. Egy órával később beszállt egy ölyv. Mire ráfordultam már leugrott a földre, előre szökkent és felkapott egy tücsköt, kissé oldalra fordította a fejét, majd elrepült. Teljesen ideális kép lehetett volna, csőrében a tücsök. Ezt is elbénáztam. De azért sikerült értékelhető képeket is lőni. Végre a fácán kakas olyan szögben állt meg, hogy a színei legtöbbjét megmutatta. Hát várom a nyuszit továbbra is.




