Nagyon szép idő van ma, nem is tudom miért nem mentem ki a mobil lessátorral fotózni. Készítettem werk fotókat a kiégett lesről. Alig várom az építkezést, addig "diétázom".

Az eltelt két hét alatt sokat javult az állapotom (eltekintve egy náthától), a képeken látható a gyógyulás utolsó szakasza. A képek alapján egyszerűen nem is lehet következtetni arra, hogy néztem ki, ennek örülök. A jövő héten van egy fontos elintézendő dolgom, majd kezdődik az újjáépítés, mindenről képes beszámolót írok.

2011. január 2-án jókedvűen mentem ki a lesre. Minden a szokásos volt, jó napnak ígérkezett, de hamarosan drámai események történtek. A lesben kis gázkészülékkel szoktam fűteni. Volt egy nagyobb tartájom is, de azt már nem lehet újra tölteni, ezért azt is kivittem magammal. Hideg volt, így mindkét készülékekkel melegítettem. Délután az egyik palack kifogyott. Végül úgy döntöttem kicserélem, még egy kis alátétet is tettem a csatlakozáshoz, mert korábban többször előfordult, hogy szivárgott. A csere után ismét szivárgott, amit megpróbáltam orvosolni, végül a gáz belobbant. A palackból hevesen fújt a láng, kimenekültem a lesből, mert az arcomat, a kezemet megégette. Friss hóval hűtöttem egy pillanatra, majd visszamentem a felszerelésemért, Pillanatok alatt lángba borult a les. A felszerelésem kimenekítettem, de így is jelentős a kár, a les teljesen kiégett. Csak később vettem észre, hogy a hátamon a kabát is égett. Azért írom le, hogy tanulságul szolgáljon mindenkinek, a gáz nem játék, a tűz pillanatok alatt elterjed, a levegő másodpercek alatt elviselhetetlenül forró lesz. Nehéz megítélni, hogy mennyi gáz képez éghető elegyet. A sebeim már gyógyulnak, szerencsém volt, rosszabbul is járhattam volna. Az új les építését két hét múlva kezdem, igyekszem az előző les hibáit kijavítani.

Lássunk pár képet az elmúlt időszakból. Ma kimegyek és megtömöm az etetőt, talán az idő is kedvez a héten egy fotózáshoz, hiszen az év befejezése így lenne stílusos.

Az idén észrevehetően kevesebb énekes jön az etetőre mint tavaly, főleg a zöldikéket hiányolom. Az ölyvek és velük a szarkák, szajkók rendszeres látogatók lettek, jó nagyokat hadakoznak, így készültek akcióképek is. Megjelent az első fenyőpinyt pár. Nagyon szépek voltak, sajnos képet nem tudtam róluk készíteni. Végre bejött a les elé dús téli bundájában a róka, melyet több alkalommal láttam a szemközti erdőben elrohanni. Nagyon óvatos volt, az egyik szemére vak, feltehetően csatában vesztette el. Nem is evett a húsból, tovább állt. Odaszált a kitekintő üveg elé egy kis ökörszem, hihetetlen szép kis madár, több alkalommal láttam a les környékén, elég szelíd, remélem sikerül megfotóznom, mert nincs róla képem.

Hát végre volt két csodálatos napom a lesen. Mint ahogy írtam korábban, már nagyon vágytam egy kellemes és sikeres fotózásra. Még volt hó, így szombaton két kg csirke hússal mentem ki a lesre. Gyorsan kitettem a kellő távolságra, igaz elfelejtettem pontosan kimérni. Siettem, mert már felkelt a nap. Pillanatok alatt belőttem a gépet és vártam. Az énekesek jöttek szépen, főleg cinkék. Észrevettem, hogy az idén sokkal kevesebb a gyűrűzött közöttük, mindössze csak egyet láttam egész nap. Megjelentek a zöldikék és a meggyvágók is, illetve mezei verebek. Ahogy a tél beköszöntött, azonnal megváltozott a hangulat az etetőn. Az első tél az új lesen, kíváncsi voltam, hogy a tervezés a gyakorlatban is beválik-e. És bekövetkezett a várt pillanat. Hátulról két ölyv bevágott a les elé és 2m magasan elhúztak a hús felett, majd a szemközti fákra szálltak. Tudtam, hogy izgalmas pillanatok fognak következni, kb. 10 perc múlva az egyik leszállt a csalira. Akkor döbbentem rá, hogy nem jó helyre tettem a csali húst, mert így látni lehet majd a képeken. De nem érdekelt, a lényeg hogy ott voltak és a távolság jó volt, talán kicsit messze volt, de a kiárt szárnyaikkal így sem fértek bele a képkockába. Az ideális távolságon még gondolkoznom kell. Viszont a les előtti terep rendezés tökéletesen sikerült (magasság, irány, stb.), pont úgy ahogy tervezetem, ez szerintem hibátlan. A hőmérséklet is tűrhető volt a lesben, ezzel sem lesz gond.

Hát nem semmi érzés és látvány, amikor ezek a ragadozók megjelennek. Volt egy pár másodperces csetepaté is, kb. 500 képet készítettem a két nap alatt. Megjelentek a szarkák, és a szajkók is nagyon élvezték a husit. Érdemes volt megnézni, hogy a szarka milyen okos madár, több csel van a tarsolyában, amelyek segítségével elcseni a húst az ölyv mellől.

Szóval beindult az élet az etetőn, fantasztikus két nap volt. Nem gondoltam volna, hogy az ölyvek szinte azonnal lecsapnak a húsra, ettek is sokat.

Másnap rohantam ki, még egy darab husit vittem. Amikor odaértem, azonnal láttam, hogy a kitett húsnak nyoma sincs. Majdnem magamhoz nyúltam! A nyomozás során látni lehetett, hogy egy kutya volt a tettes. Kitettem a hozott csirke mellet (most már a megfelelő helyre). Több mint egy óra múlva megjelent az első ölyv, de a a közeli fa tetejéről tovább repült. Na ekkor gondoltam magamról, hogy pancser vagyok, erre számíthattam volna, a megoldást kitaláltam. Közben a szajkók (több mint két pár) elkezdték csipegetni a husit. Ez már sok volt egy kicsit, mert eddig élt bennem a remény, hátha arra a kicsire is beszállnak az ölyvek. Délben aztán lecsaptak arra a kis húsira a kicsikék és meglepően sokáig falatoztak. Volt egy kicsi bunyó, majd elfogyott a hús és ők tovább álltak. Folyamatosan feldolgozom a képeket és felteszem.

Hát itt a tél, a héten megkezdem az ölyvek etetését, feltéve ha éjszaka fagyni fog. Elég jól fűthető a les, kicsit még a plafonon igazítani kell, de tökéletes. Nem luxus hotel, de a célnak ennél jobb nem kell. Megfagyni nem fogok ez tuti. Rám férne már egy egész napos és sikeres fotózás.

Valami miatt, nagyon lassan alakulnak az események a lesen. Az elmúlt években - igaz sokkal hidegebb volt az időjárás ebben az évszakban - lényegesen mozgalmasabb volt az élet, de hát ilyen a természet. Azt hiszem elkezdem az ölyvek etetését, csalogatását.

Szeretném reményemet kifejezni, hogy a mai napon lekapcsolt "birdphotography.ning.com" oldal egyszer valamilyen formában újra elindul és majd tagja lehetek. Nagyszerű madárfotós oldal volt!

Alig várom az etetési szezont, már hallottam a süvöltők énekét. Az elmúlt alkalommal a lesem meglátogatta egy ökörszem, a kitekintő üveg előtt volt 5 cm-re, és két kis bogarat kapott el. Hihetetlen aranyos madár, de jó lenne róla egykét kép. Később jött egy idős tojó karvaj. A terep jó (mint látható az előző videókból), ideális lesz ölyvek fotózására is, csak szokjanak oda. Vass doktornak megígértem, hogy ha igazi forgalom lesz, akkor kiviszem egy madár lesre. Most egy kis ízelítő az elmúlt alkalmak fotózásából.

Lassan megkezdődik az etetés, most nincs túl nagy forgalmam az itatón. A hűséges fácánok, szajkók azért megjelennek. A róka viszont nem jött vissza. A lest belül kibéleltem, és elkészítettem az új kitekintő nyílást. Ezt jobban kedvelem mint az üveges lest. Felül van az üveg, és alatta dugom ki a lencsét. Télen az álca háló nem igazán jó, mert befúj a szél és bejön a hideg. Most már fűthető lesz, remélem beválik. Íme egy két videó.