Sziasztok!

Hát kérem az itató fellendülőben van, nagyon jónak mondható a forgalom, főleg a zöldikék szoktak oda. Nagy meglepetés ért legutóbb, még ilyen nem volt a les történetében. Ahogy megközelítettem a lest, ismerős énekre lettem figyelmes. Gyorsan előkaptam a távcsövemet és megpillantottam egy kormos légykapót, majd egy szürke légykapót, végül egy cigánycsuk párt. Úgy 40 méteren belül a les előtti levágott rét széléről vadásztak. A cigánycsuknak nagyon megörültem, a kormos légykapó igazi kuriózum, nem láttam még a les közelében, igaz el is ment egy óra múlva és másnap sem került elő. Következő nap viszont egy sárgarigó énekelt a szemközti fán, imádom dallamát, igazi nyári hangulatba hoz. Remélem a cigány barátomról rengeteg kép készül, idén újabb meglepetés ért, odahozták fiókáikat. Ennek köszönhetően életemben először megfigyeltem őket. Szóval nagyszerű kint a lesen, az unalomnak vége.

A cigánycsuk fiatalok - jól megtekinthetőek a jellegzetességei egy fiatal madárnak, valamint a papa.

A les (egy panoráma kép, és két másik az új telefonommal), az itató lett hosszabb.

Üdv. mindenkinek!

Hát vagy nagyon meleg van, vagy nagyon hűvös. Kimentem, de a mozgás lehangoló volt. A nap már elég erős, hogy nagyon kemény fények alakuljanak ki, érdemes szűrőt használni a déli órák körül. Délelőtt kínomban már egy dongót is lefotóztam, de türelmem meghozta gyümölcsét.  Unalmamban észrevettem egy mozgást a les bal oldalán a magasabb fűben. Ez a rész nincs lekaszálva. Nem tudtam eldönteni mi lehetett az a barnás valami. De azonnal átállítottam az objektívet a távolabbi cél befogására, ekkorra már megpillantottam a várt célt. Hát a kis mezei kan-nyúl barátom tévedt a les elé. Viszont ahogy kijött a takarásból, átgaloppozott a nyílt területen, így nyomtam a gépnek amit lehetett, de csak két dokumentum jellegű kép született. Biztató, mert ez meggyőzött, hogy a környéken bóklászik és van esély arra, hogy egyszer megáll a les előtt és akkor értékelhető képet lehet róla készíteni. Tehát a lesben állandóan figyelni kell, nem lehet szunyókálni, tenni-venni, mert tuti, hogy akkor fog valami történni. Ha a sors igazán mulatni akar rajtad, akkor a nap folyamán az elmulasztott pillanatokon kívül, más már nem is fog történni. Volt ilyen, de Én nem, mulattam rajta :). Werk képeket készítek és felteszem nektek. Nagyon szép a les nyári környéke.

Dokumentum képek:

....  és egy pár kép.

Sziasztok!

Elkészült az itató bővítése, most hosszabb lett, így szerintem pont jó egy 400 mm-s objektívnek. Nagy meló volt a döglesztő hőségben, óriási izomláz követte, figyelmeztetve arra, hogy egy kicsit edzenem kell. A mozgás az itatón nem nagy, sokkal kisebb mint az előző években. A környezet egyre cserjésebb lett, rengeteg facsemete van a les körül, ami azért jó lesz a jövőben. A kakukk ott van a közelben, de a cigánycsuk máshol vadászik. Ismét megfigyeltem a les körül bóklászó mezei nyulat, remélem egyszer a les elé sétál. Tegnap levágtam a füvet, így elég szép kis rét alakult ki a les előtt. Az ürge projekt kudarcba fulladt, egyrészt sokan mozogtak a környéken, másrészt nem jól építettük ki a lest, iszonyatos meleg volt, abba kellett hagyni. Ezért jó ha van katonai álcaháló, mert az rejt is és szellőzik is. Azért készült egy pár felvétel.

Üdvözlök Mindenkit!

Sajnálatosan elég elfoglalt voltam, pusztán csak szétnézni mentem ki a lesre, mint ma is. Kellemes meglepetésben volt részem, mert visszatért a közeli erdőbe a kakukk, szépen énekelt, nagyon jó volt hallani, bizony régen volt nyár. Imádom a hangját és az utánzásomra válaszolt is, tavaly még oda is repült. Mit nem adnék egy szép fotóért! Fantasztikus a természet ébredése, friss zöldbe borul az ártéri erdő. Alig várom a legközelebbi fotózást. Addig is a régebbi képekből láthattok egy párat.

Sziasztok!

Hát túl sokat nem fotóztam, pedig csodás idő volt, a tavasz legszebb pillanatait éljük. Az etetőn alakítottam, mert túl mély volt. Felszereltem beszálló ágakat is, remélem így tökéletes lesz. Az egyik kihelyezett odú röpnyílása túl nagy volt, így nem fészkeltek bele az énekesek. Jövőhéten átalakítom kék cinkéknek. A következő projekt az  itató átalakítása lesz, mintegy 80 cm-t hozzá kell építeni, hogy 5 méter hosszú legyen. Ezt követően gyorsan fel is töltöm. Most lesz egy kis pauza, mert a madarak a fészek-rakással és a költéssel lesznek elfoglalva.

Szép napot mindenkinek!

Elfoglaltságaim miatt most is késtem egy kicsit, de voltam kint fotózni és készültek képek. A les nagyon mozgalmas lett, az ölyvek már párba álltak. A zöldikék előkerültek, szép kis csapat jár az etetőre, mint ahogy visszatértek az erdei pintyek is. Sikerült lencsevégre kapnom egy tengelicet. Végre kukáztam egy másik kényelmes irodai széket, így két fő kényelmesen tud fotózni. Vége a nagy hidegeknek, a lesben kellemes a hőmérséklet. A fácánokat nem tizedelte meg a hideg és az orvvadászok is elkerülték őket. Nemsokára zöldbe borul a dunai ártéri erdő. Ezt az időszakot kedvelem a legjobban. A természet újjáéledése valósággal feltölt. 

Az etetőmet alacsonyabbra tettem, mert eltört a tartófa. Rájöttem, hogy így sokkal jobb a perspektíva a beszállóág irányába. Közben - végre - elkészítettem az új etetőmet és felszereltem. Ez már nincs olyan magasan, de túl alacsonyan sem, szerintem ez a magasság jó lesz. Változtattam az önetető nyíláson is, nem kifelé, hanem befelé tettem, így kevesebb a magkiszórás és az esővíz sem esik bele. Igaz az énekeseknek egy kicsit be kell bújni, ami zavarhatja őket, hiszen erre az időre korlátozott lesz a kilátásuk. Meglátjuk miként szokják meg. Ha nem jó, akkor átalakítom, amit már meg is terveztem. Íme a remekmű, ami 79.5 literes és remélhetőleg nem kell hetente feltöltenem.

Üdvözlök mindenkit!

Ezúttal sem tudok egy igazán figyelemre méltó képpel szolgálni, ennek oka, hogy beteg voltam és nem tudtam kimenni a lesre. Viszont van ennek az esetnek egy tanúsága is, amit figyelmébe ajánlok minden etetőt működtető természetbarátnak. Az Én etetőm, úgy 9 km távolságra van a lakóhelyemtől és 9,5 literes. Ez egy átlagos téli napon kb. 5-6 napra elegendő élelmet tud tárolni. Most hogy beteg lettem nem tudtam feltölteni időben, és így 1 napig biztosan üres volt. Szerencsére a hajnali hőmérséklet nem süllyedt kritikus érték alá (-10). Ha ez bekövetkezik, akkor akár madárpusztulással is járhatott volna az eset, mert -10 fok  és az alatt, mindössze egy éjszakát bír ki egy kis énekes, ha nem jut energia dús táplálékhoz, pl. olajos magvakhoz. Ha megszokta az etetőt, akkor ott keresi a táplálékot egész nap és így éhesen vág neki az éjszakának. Nem lehet a tél közepén abbahagyni az etetést 1 napra sem. Tehát, ha távol van az etető, akkor legalább két hétre elegendő mag tárolására alkalmas etetőt kell működtetni. Ezen túl legyen 1-2 barát, aki szükség esetén megtölti azt helyettünk. Általában 2 hét elegendő a felgyógyuláshoz, de ha ez mégsem történik meg, akkor van szükség a barátokra. Erre érdemes figyelni, mint korábban írtam, már félig kész a nagy etető, amit hamarosan elkészítek.

Most egy pár régebbi kép.

Sajnálatosan nincs szerencsém, mert megbetegedtem, így nem tudtam kimenni fotózni, illetve nem frissítettem az oldalam. Isten akaratából a kórság lassan távozik gyarló testemből és minden visszaáll a régi kerékvágásba. A barnára száradt erdőt a bágyadtan hullott hó lassan fehér paplannal takarta be, így igazi téli képek születhettek volna, hát ez van. Az is bosszant egy kicsit, hogy mostanában nem tudtam olyan képet készíteni, amire azt mondhattam volna, hogy na ez nagyon jó lett. A nagy etető sem készült még el, aminek az elhelyezését már átgondoltam.

Szenvedésem közepette az MME oldalán, és más oldalon is olvastam, hogy az enyhe időjárás következtében az etetők forgalma a legtöbb helyen gyér volt, és csak a fagyok, a havazások beálltával élénkült meg. Mint írtam korábban, nálam is szokatlanul kevesebb madár fordult meg az etetőn és ennek okán sokat törtem a fejem. Ez megnyugtatott, mert a természet alakította így, és nem például egy tömeges pusztulás.  Én már a tavaszra koncentrálok, alig várom a kék égen trillázó pacsirta énekét.

Ezúttal egy régebbi közös fotózásról szeretnék írni. Péter barátom Egerből jött el, hogy kipróbálja a lesből való fotózást és lőjön egy pár jó képet. Pontosabban ha jól emlékszem augusztusban már megmustrálta a lest. Kimentünk, szépen megtömtük az etetőt, kitettük a csalihúst, bepakoltunk, és ültünk, vártunk. A szokásos fajok jöttek, de Én igazából már valami újra vágyom. 

Főleg arra a kékes rétihéjára ami elhúzott a les felett egy másik alkalommal. Úgy 3 méter magasságban tett egy kört, volt kint hús, de ez nem érdekelte. Egy pillanatra úgy tűnt, van esély hogy beszáll az ölyveknek kitett beszállóra, de nem, sajnos elhúzott és nem jött vissza. Pedig az egyik legizgalmasabb pillanatok egyike, mikor felismered, hogy most egy még nem fényképezett faj érkezett. Gyorsan meghatározod, ha tudod :). 

Szóval jól elbeszélgettünk mindenféle témáról, élveztük a fotózást. A nap végén Péter egy kis kompakt géppel készített werk fotókat, most ezeket láthatjátok (Péter engedélyével). A les ablakán látszik, hogy nemrég építettem át és még nem festettem le, egyébként minkét ablakot fekete színűre mázolom át.

Még augusztusban .....

És nemrég ...