Sziasztok!

Folynak az előkészületek, készülök a költési időszakra. A lesnél kihelyezett cinkeodút kitakarítottam, volt benne egy elpusztult cinke maradványa. Talán télen idehúzódott a hideg elől. Minden tavasszal ki kell takarítani az odút, és akkor új, friss fészket rakhatnak a cinkék. Az odút bútorlapból készítettem tavaly, ami nem javasolt, mert víz hatására szétesik. Én a vágott éleket vízhatlanítottam és mint látható, még ezt a szezont is kibírja, pedig egész télen kint volt. Jövő tavasszal másikat készítek, azt már az előírt fából. Az odúban tavaly két költés is sikeres volt, remélem így lesz most is. A tavalyi fészekben moha és nagyon sok kutyaszőr található, ami nyilván a közeli kutyaiskola udvaráról származhat.

A nagyobb terv a búbosbankákra vonatkozik. Visszamentem megnézni a régi lesem területét. Meglepett, hogy a terület egy részét a gazdája rendbe rakta, kicsi a fű, és az oda vezető utat lezárta. A környezetében facsemeték százai vannak, igazi cserjés-bokros terület veszi körül a nyílt területet. Ideális odú kihelyezésére.  A facsemetéken nagyon sok tavalyi fészket találtam, így valamelyik kis fára is kiteszek odút.

A búbosbankaódú

Sikerült találnom egy kidőlt méretes fát. A belseje kissé korhadt volt, de csak annyira, hogy könnyebb legyen vésni. Ebből levágtam egy 150 cm hússzú rönköt, azt elcipeltem és kivájtam. Két lehetőségem volt. Vagy kettéhasítom a fát és géppel kivájom, ez lett volna a könnyebb, de nem volt hozzá szerszámom. Készítettem egy célszerszámot. Volt egy darab erős fém polcdarabom, az kiéleztem, és rácsavaroztam egy nyélre, így azzal, felülről ki tudtam vájni a megfelelő méretű odút. Nem volt könnyű munka. A röpnyílást géppel kivágtam és kiigazítottam, hogy az kör alakú legyen. Így nem látszik a hasítás nyoma, és a fotókon, valamint a filmen is a látható lesz a fa teljes átmérője. A megadott méreteket betartottam. Jöhet a kihelyezés, sajnos az időjárás ennek nem kedvez, de nem lehet már halogatni. A madarak készülnek, nyakunkon a tavasz, amit a legjobban szeretek.

Üdvözlök mindenkit!

Az időjárás nem akar kedvezni nekem, jó lenne egy 20-30 cm-s hóréteg, de sajnos nincs. De egy igazán napos idő is kedvemre lenne, nagyon régen voltam erdőben, hiányzik egy jó kis filmezés. A legutóbbi képekből mutatok néhányat, de megmutatom a késeimet is. 

Minek nekem kés??? 

Az erdőben, vagy bárhol, ahol ideiglenes lest állítok, bizony szükség lehet zavaró ágak levágására, kisebb cövekek elkészítésére, de tűzrakáshoz, és bizony önvédelmi célból is jól jöhet. Mint ahogy a fotózásban, a megfelelő témához - megfelelő lencse kell, ebben az eseten is, az ágak lecsapásához nagy, erőteljes, súlyosabb kés kell, a tollasság készítéséhez viszont egy buschcraft jellegű kés az alkalmasabb. 

Az egyik kés tulajdonképpen egy német II. világháborús bajonett, amit átalakítottam. Gondoljatok bele. Egy katona vagy hősi halált halt, vagy harc közben elhagyta, és úgy került a földbe. Majd 10 évvel ezelőtt előkerült, a tok lerohadt róla, a nyele törött volt. Sokáig én sem foglalkoztam vele, végül úgy döntöttem, megpróbálom megmenteni. Ahogy csiszoltam, láttam, hogy itt még bizony van acél bőven (~ 4,9 mm). Lebontottam a törött nyelet és letisztítottam. A hegye nem tette volna alkalmassá, így azt nagyon óvatosan levágtam. Nagyon kemény acél, csak türelemmel lehetett levágni és a megfelelő alakúra csiszolni. A bemaródásokat meghagytam, mert nem akartam nagy anyagveszteséget okozni. Olajfából készítettem a nyelet, kydex lemezből a tokot. Most megéleztem, már csak a borotvaél kialakítása van hátra. Súlyos fegyver, lehet vele csapkodni. A száma szinte nem látható, talán a 363 még halványan kivehető. Vajon ki volt a katona aki viselte, túlélte a háborút, vagy elesett, nem tudni, de tiszteletből megtartom.

A másik kés az erdőjárók előtt ismeretes, nagyon közkedvelt és ez nem véletlen, nagyszerű, sokoldalú kés.

Sziasztok!

Ismét rétisas fotózáson vettünk részt Istvánnal. Az időjárás pocséknak ígérkezett, de napról-napra jobbat ígért a meteorológia. Éjszakai autózás, hogy még sötétben beüljünk a lesbe. Szépen le is értünk, beültünk, a nap felkelt, szép napos délelőttünk volt. Fagyott az éjszaka, ami jó jelnek számított. Sajnos a rétisasok ezt nem tudták, mert nem jöttek. Ölyvek voltak, de semmi lényeges. Majd kora délután megjelent az első parlagi sas, akit követett a párja. Megkezdődött az idegek harca. Fáról-fára szálltak, majd a felhők is megérkeztek, de nem szálltak be. Végül, az utolsó napsugarakban az egyik megmutatta magát, úgy egy percre. Szép madár, gyűrű volt a lábán. Valamivel jobb volt ez a fotózás mint tavaly, de nem az igazi, talán jövőre. Lefelé menet elkaptam két kátyút és eltört a gépkocsi lengéscsillapító konzolja, hétfőn szerviz, és meg is csinálták. A régebbi képekből is mutattok egy párat.

Sziasztok!

Pocsék idő van, sem fotózni, sem filmezni nem voltam, sok a munkám is. Utoljára 2017. 12. 27-én tudtam kimenni  lesre. Most jutott eszembe, hogy a darufotózásról nem is láttatok képeket, most mutatok egyet.

Az etetőn nyüzsögnek a madarak, rendszeres vendég a süvöltő és a fenyőpinty is. A sátorfűtésbe vettem két karton gázpalackot, már csak napfényes idő kellene, vagy hóesés. A hétvégén megyünk sasfotózásra, de a rétisasok a jó idő miatt nem járnak az etetőre. Remélhetőleg a héten már lesznek fagyok is, így reménykedem. Sajnos esőt mond aznapra, hát nem tudom mi lesz.

A karvalyról szóló film narrációja még nem készült el, kicsit át is szerkesztettem a filmet. A fordítás elvileg megvan, még egyeztetünk. Amikor az időm engedi, kimegyek a régi leshelyemre, megnézem az ölyvek ott tanyáznak-e még. Ha igen, akkor visszamegyünk Istvánnal, visszük a lessátrunkat, a fűtést, és meglátjuk. Az egyik rétisas műholdas útvonala pont felette van, micsoda nap lenne, ha egyszer csak berepülne egy sárga csőrű rétisas. 

Sziasztok!

Na végre!!! Több alkalommal is sikerült kimennem fotózni, velem volt Peti, a másik alkalommal István. Pár nappal a fotózás előtt kifogyott a mag az etetőből, így kissé érdeklődve mentem ki Petivel a lesre. Ennek ellenére, tűrhető napunk volt. A rámpán feljött egy fácánkakas, tehát az elképzelés jó.

Istvánnal kivételesen jó napunk volt, összesen 12 faj fordult meg az etetőn. A karvaly beült szépen középre, tűrte a fotózást, megjött a süvöltő is. Ami igazán meglepő volt, hogy a fotózás végen, amikor István elment, az etető mögötti erdőben megszólalt egy fekete harkály, nagyon szeretem az énekét, nagyon remélem egyszer eljön az etetőhöz. Szép idő volt, a sátorfűtésem tökéletes működött, a -2 C ellenére, kellemes meleg volt bent, a szigetelés nagyon sokat jelentett. Találtam egy üzletet, ahol 850 Ft helyett, 450 Ft-ért kapok egy palackot, amivel 3.45 órát tud üzemelni.

Peti elküldte pár képét, hogy dolgozzam fel, így összehasonlíthattam a Canon 50D és  a Canon 7D MARK II. képét. Hát összehasonlíthatatlanul jobb a 7D, az automata fehéregyensúly a 7D-nél szinte rendben is van, tehát jövőre gépet kell cserélnem. :))) Már csak a videó miatt is.

Új projekt: Vadkamera beszerzése, most keresem a legalkalmasabb gépet.