Szép napot mindenkinek!

Elfoglaltságaim miatt most is késtem egy kicsit, de voltam kint fotózni és készültek képek. A les nagyon mozgalmas lett, az ölyvek már párba álltak. A zöldikék előkerültek, szép kis csapat jár az etetőre, mint ahogy visszatértek az erdei pintyek is. Sikerült lencsevégre kapnom egy tengelicet. Végre kukáztam egy másik kényelmes irodai széket, így két fő kényelmesen tud fotózni. Vége a nagy hidegeknek, a lesben kellemes a hőmérséklet. A fácánokat nem tizedelte meg a hideg és az orvvadászok is elkerülték őket. Nemsokára zöldbe borul a dunai ártéri erdő. Ezt az időszakot kedvelem a legjobban. A természet újjáéledése valósággal feltölt. 

Az etetőmet alacsonyabbra tettem, mert eltört a tartófa. Rájöttem, hogy így sokkal jobb a perspektíva a beszállóág irányába. Közben - végre - elkészítettem az új etetőmet és felszereltem. Ez már nincs olyan magasan, de túl alacsonyan sem, szerintem ez a magasság jó lesz. Változtattam az önetető nyíláson is, nem kifelé, hanem befelé tettem, így kevesebb a magkiszórás és az esővíz sem esik bele. Igaz az énekeseknek egy kicsit be kell bújni, ami zavarhatja őket, hiszen erre az időre korlátozott lesz a kilátásuk. Meglátjuk miként szokják meg. Ha nem jó, akkor átalakítom, amit már meg is terveztem. Íme a remekmű, ami 79.5 literes és remélhetőleg nem kell hetente feltöltenem.

Üdvözlök mindenkit!

Ezúttal sem tudok egy igazán figyelemre méltó képpel szolgálni, ennek oka, hogy beteg voltam és nem tudtam kimenni a lesre. Viszont van ennek az esetnek egy tanúsága is, amit figyelmébe ajánlok minden etetőt működtető természetbarátnak. Az Én etetőm, úgy 9 km távolságra van a lakóhelyemtől és 9,5 literes. Ez egy átlagos téli napon kb. 5-6 napra elegendő élelmet tud tárolni. Most hogy beteg lettem nem tudtam feltölteni időben, és így 1 napig biztosan üres volt. Szerencsére a hajnali hőmérséklet nem süllyedt kritikus érték alá (-10). Ha ez bekövetkezik, akkor akár madárpusztulással is járhatott volna az eset, mert -10 fok  és az alatt, mindössze egy éjszakát bír ki egy kis énekes, ha nem jut energia dús táplálékhoz, pl. olajos magvakhoz. Ha megszokta az etetőt, akkor ott keresi a táplálékot egész nap és így éhesen vág neki az éjszakának. Nem lehet a tél közepén abbahagyni az etetést 1 napra sem. Tehát, ha távol van az etető, akkor legalább két hétre elegendő mag tárolására alkalmas etetőt kell működtetni. Ezen túl legyen 1-2 barát, aki szükség esetén megtölti azt helyettünk. Általában 2 hét elegendő a felgyógyuláshoz, de ha ez mégsem történik meg, akkor van szükség a barátokra. Erre érdemes figyelni, mint korábban írtam, már félig kész a nagy etető, amit hamarosan elkészítek.

Most egy pár régebbi kép.

Sajnálatosan nincs szerencsém, mert megbetegedtem, így nem tudtam kimenni fotózni, illetve nem frissítettem az oldalam. Isten akaratából a kórság lassan távozik gyarló testemből és minden visszaáll a régi kerékvágásba. A barnára száradt erdőt a bágyadtan hullott hó lassan fehér paplannal takarta be, így igazi téli képek születhettek volna, hát ez van. Az is bosszant egy kicsit, hogy mostanában nem tudtam olyan képet készíteni, amire azt mondhattam volna, hogy na ez nagyon jó lett. A nagy etető sem készült még el, aminek az elhelyezését már átgondoltam.

Szenvedésem közepette az MME oldalán, és más oldalon is olvastam, hogy az enyhe időjárás következtében az etetők forgalma a legtöbb helyen gyér volt, és csak a fagyok, a havazások beálltával élénkült meg. Mint írtam korábban, nálam is szokatlanul kevesebb madár fordult meg az etetőn és ennek okán sokat törtem a fejem. Ez megnyugtatott, mert a természet alakította így, és nem például egy tömeges pusztulás.  Én már a tavaszra koncentrálok, alig várom a kék égen trillázó pacsirta énekét.

Ezúttal egy régebbi közös fotózásról szeretnék írni. Péter barátom Egerből jött el, hogy kipróbálja a lesből való fotózást és lőjön egy pár jó képet. Pontosabban ha jól emlékszem augusztusban már megmustrálta a lest. Kimentünk, szépen megtömtük az etetőt, kitettük a csalihúst, bepakoltunk, és ültünk, vártunk. A szokásos fajok jöttek, de Én igazából már valami újra vágyom. 

Főleg arra a kékes rétihéjára ami elhúzott a les felett egy másik alkalommal. Úgy 3 méter magasságban tett egy kört, volt kint hús, de ez nem érdekelte. Egy pillanatra úgy tűnt, van esély hogy beszáll az ölyveknek kitett beszállóra, de nem, sajnos elhúzott és nem jött vissza. Pedig az egyik legizgalmasabb pillanatok egyike, mikor felismered, hogy most egy még nem fényképezett faj érkezett. Gyorsan meghatározod, ha tudod :). 

Szóval jól elbeszélgettünk mindenféle témáról, élveztük a fotózást. A nap végén Péter egy kis kompakt géppel készített werk fotókat, most ezeket láthatjátok (Péter engedélyével). A les ablakán látszik, hogy nemrég építettem át és még nem festettem le, egyébként minkét ablakot fekete színűre mázolom át.

Még augusztusban .....

És nemrég ...

Végre sikerült kimennem a lesre, de sajna hétvégén már nincs időm, pedig vendégem is lett volna. Végre kezd visszatérni az igazi forgalom, gondolom az időjárás változása is közrejátszik ebben. Az  elkészült ablak, remekül működik, így két ember tud fotózni. Odacipeltem egy korhadt tuskót, remélem jó kis beszálló lesz belőle. A nagy fekete hím ölyv eltűnt, viszont egy tojó portyázik helyette, a szemei középvilágosak, amit jobban szeretek mint a teljesen sötétbarna szeműeket. Több alkalommal is megjelent egy meggyvágó pár, régebben rendszeresen jöttek az etetőre. Nagyon kedvelem ezt az erőteljes madarat. Volt egy sikertelen hím karvaly támadás, de képeket nem tudtam róla készíteni. A héja nem jött nagy bánatomra, sem a róka. Hát sokkal több időt kellene kint töltenem, de ez lehetetlen. Egy 5 percre a havazás is megindult, csupán pár képet tudtam lőni, pedig nagyon szeretnék egy igazi hóeséses képet. (az egyik kép nem most készült :) )

Nem volt időm kimenni a lesre, ma végre sütött a nap, de a bal oldali ablakot át kellett építenem, meg is csináltam, nagyon jó lett. Még egy kis festés kell, de most már onnan is kényelmesen lehet fotózni. Ismét kezdi régi formáját hozni a les, nagyon megnőtt a forgalom, pl. előkerültek a zöldikék. Felsöpörtem, majdhogynem ragyog a tisztaságtól a bungaló. Az egerek nem mennek el, bár ezt tudtam. Kaja nincs a lesben, de ettől ők saját kastélyuknak tekintik és össze-vissza szarják, vidáman rágcsálnak. Hát nem örülök az albérlőknek. István kint volt fotózni és akkora mákja volt, hogy a csalihúsra egy gyönyörű héja is beszállt. Remélem a környéken portyázik, mert várni fogom. Valamikor, de hogy mikor, azt nem tudom, talán a hétvégén vagy a jövőhéten.

Lássunk régi képeket :).

Üdvözlök mindenkit!

Szerdán kimentem Istvánnal fotózni, még napsütés is volt. Az etető éppen kifogyott, ami azt jelzi, hogy jelentősen megnőtt a forgalom és a fogyasztás. Nem halogathatom a nagy etető elkészítését, ugyanis az etetést nem lehet abbahagyni egy napra sem. Hát lassan beindult az élet, de a ragadozók nem jöttek a húsra, pedig a közelben volt az öreg hím egerészölyv. Egyszerűen abból a szögből nem vette észre. Végleg eldöntöttem, hogy a másik ablakot átépítem, így nem kényelmes. A jobboldali ablak az teljesen jó, annak mintájára megcsinálom, nem túl nagy munka. Nagy meglepetéssel vettem észre, hogy tengelicek jelentek meg az etető közvetlen közelébe, remélem rendszeres vendégeim lesznek, nagyon kedvelem különleges színeit. Régebben rendszeresen jöttek, de már egy éve nem jelentek meg. A zöldikék teljesen eltűntek, mindössze egy-két pár téved erre. Erdei pinty is alig mutatja magát. Talán túl sok a szajkó és zavarja őket? Nem tudom.

Az idő semmilyen, remélem holnap ki tudok menni fotózni, és ha igaz, vendégem is lesz. Az etetőt meg kell töltenem, de már megterveztem az újat. Abba majd 25 kg szotyi fér bele és talán egy hónapig is elég lesz. Igazából még az esőcsatornát sem készítettem el. Másrészt a bal oldali ablakot is át kell építenem, a másikhoz hasonlóan. De lehet, hogy egy magasabb székkel így is jó lesz, ezt még kipróbálom. Egy alkalommal elmentem Pilisszentkereszt irányába és szép kis erdőket láttam. Ha időm engedi elmegyek a mobil lessátrammal egy kis kalandra.

I'd like to wish a happy year to everybody!

Hello!

Szerencsésen zártam az előző évet, mert a zord időjárás ellenére az utolsó napon kisütött a nap. Az asszonyt gyorsan elvittem a piacra, és más üzletekbe, majd hazavittem. Közben felhívtam Dávid fotóstársamat és elmondtam neki, hogy kimegyek a lesre, ha van kedve tartson velem. Volt kedve és bölcs döntést hozott, kimentünk fotózni. Hát nagy forgalom nem volt, de a szajkók megmentették a napot.  A lényeg, hogy az év utolsó napján kint voltam fotózni. Nagyszerű képek nem születtek, de ezekkel kívánok mindenkinek Boldog Újévet!

Merry Christmas!
Boldog Karácsonyt!
Mostanság nem sikerült szép képeket készítenem, az időjárás pocsék. Remélem az év utolsó napján sikerül kimennem fotózni, jó lenne így zárni az idei évet. Adjon az Isten jövőre szép napsütéses napokat, egészséget és bőséget.