Mindenkit Üdvözlök!

Hát ismét a lesen, hol is lehetnék máshol?! :) Mondjuk egy jó bankszámla esetén azért tudnék választani helyszínt ... :) Iszonyatos meleg van a lesben, semmi sem árnyékolja, csak a reggeli és késő délutáni órákban elviselhető a hőmérséklet. De Én beülök. Van több ötletem az árnyékolásra. Az első az, hogy naponta locsolom a les melletti facsemetéket, így elősegítve fejlődésüket. Ha minden jól megy, 9 év múlva már adnak árnyékot. A másik, hogy veszek egy katonai álcahálót és azzal letakarom, így a tetőt és az oldalfalakat nem éri közvetlenül a nap. Anyának még nem szóltam, hogy a költségvetése majd felborul. Vannak kétségeim a fogadtatással kapcsolatban. De lehet megvárom az őszi szeleket és már nem is kell tennem semmit, ez jó nem?

Kimentem az erdőbe beszállóágat, fatuskót keresni, szúnyogriasztó nélkül! Hát tuskót már nem tudtam keresni, mert szúnyogok hada harapta szét fülem, nyakam, hátam, lábam. Még a szomszédos erdőből is átjöttek a rokonok falatozni a lúzerből.

Viszont  két éneket hallottam, egy sárgarigó és egy vadgerle szólamát a szemközti fák irányából (15 m). A sárgarigófotó csak vágyálom, az nem jön ki nyílt területre és az itatóra sem. A gerle viszont igen.... de nem jött, nem és nem. Egyébként nagyon szép az itató forgalma, mezei verebek, zöldikék, széncinegék, fakopáncsok, és újabban tengelicek érkeztek a fiatalokkal. Ez így összességében szép nagy csapatot jelent egy-időben is.
Az gazi meglepi csak most jön. Istvánnal kimentünk fotózni és arról beszéltem neki, hogy nagyon szeretnék új fajt fotózni. Közben rájöttem, hogy át kell alakítanom az itatót, mert két fő így nem tud fotózni az itató irányba, de ez csak fóliacsere alkalmával lesz esedékes. A szokásos fajok jöttek, igazi kánikulai fülledt és nyugodt nyári délután volt a lesnél. A szél csak lengedezett, nagyban folyt a csivitelés, az etető alatt önfeledten keresgélt magok után a nagy csapat. Épp visszanéztem az addig készült képeket, amikor István váratlanul meglepetten megszólalt ... egy rigó! Megdobbant a szívem, a nyugalom villámcsapásra elszállt a lesben. Felkaptam a fejem és azonnal elkezdtem keresni, fekete rigóra gondoltam, annak is nagyon ürültem volna. Tágra nyílt szemekkel  pillantottam meg az itató szélén lévő fán, az ablaktól úgy 50 cm-re a rigót, ami Énekes rigó volt.  Nagyon szép, kifejlett példány, tökéletes tollazattal és színnel. A felismerés igazi élmény! Valami nem tetszett neki és elment, azóta sem jött vissza, de remélem egyszer mégis megteszi. Talán meghallotta, amikor mondtam a nevét Istvánnak (az ablak résnyire nyitva volt). Nem is ment ki a fejemből aznap, egy fotóm sincs róla. Nagyszerű érzés volt látni ennyire közelről. Az első megfigyelésem a lesnél. Már írtam a nagy okosságot, a lesben mindig figyelni kell, sok szép dolog történik ott, csak az esetek 90%-ban nem vagyunk jelen. Hát ez az eset bearanyozta a napot.

A kakukk tojás!

Hurrá! Vége a kánikulának!

Ami jó is meg nem is, mert szeretem a meleget. A nyaralást követően be van tervezve egy vizes élőhelyes fotózás. Sajnos ezek a helyek nagyon messze vannak tőlem és nincs helyismeretem sem. A fizetős lesek ... hát nem az igazi, egyszer leírom a véleményem erről a mai divatos fotózásról.

Sok minden nem történt velem, kitakarítottam a lest, levágtam a füvet. A szokásos fajok jönnek szépen. Arra gondoltam meg kellene próbálnom hang segítségével behívni madarakat, lassan vége a másodköltésnek is, előtte nem etikus így megzavarni a revírt. Még soha nem próbálkoztam ezzel a módszerrel, majd meglátom. Az itatót is átrendezem egyfajta erdei tuskós itatóvá. Nem fektetek elég hangsúlyt az itató berendezésére, és ez az egyhangúság veszélyét rejti magába. A fotózást elő kell készíteni, mégpedig alaposan, mert így nem lépek előre.
Mindenkinek jó nyaralást és pihenést!

 

Régebbiek:

Sziasztok!

Jó rég jelentkeztem. Az itató működik, talán annyi hibája van, hogy felmelegszik benne a víz. Ideálisabb lett volna a les felőli végét mélyebbre készíteni, hát ez van.           Voltam kint több alkalomommal is, pokoli a hőség a déli órákban, ezért meg kell oldanom a hőszigetelést is. Két alkalommal találtam a les előtt karvalytámadásra utaló nyomokat, minkét esetben fakopáncs volt az áldozat. Micsoda képek lehettek volna, de nem voltam ott. Ez is igazolja, hogy nagyszerű pillanatok vannak a lesnél, de a legtöbb esetben ennek nem vagyunk a tanúi. Ezért minél több időt kell kint tölteni. Egy sikertelen karvalytámadás után a hím karvaly leszállt a földre és bement egy bozótosba, elég sok időt töltött ott, majd kisétált és elrepült. Mit kereshetett ott? Nem tudom. Kimentem hajnalban és feltöltöttem az itatót. Nagyon szép a reggel, de sajnos az első napsugarakat az erdő eltakarja. Később is van némi ellenfény, de a reggeli órák nagyon hamar véget érnek, és van egy óra, amikor egyáltalán nem jók a fényviszonyok. De az ellenfény nagyon szépen kiemeli a vízcseppeket, amikor a madár fürdik. Szerzek egy tükröt, vagy valami fényes lemezt és kitalálok valamit, hogy délután is legyen ellenfényem, ha akarom. És bánatomra új faj nem jelent meg, pedig nagyon várom :).

Sziasztok!

Beköszöntött a nyár az öreg Duna partján, nagyon élvezem ezt az évszakot. Szépen növekednek a facsemeték a les körül. A naplemente szépen megvilágítja az itatót, szerintem a tájolása jó lett. Ebben az órában a szél eláll és a víztükör tökéletesen sima. Megszólaltatják hangszerüket a tücskök, szöcskék, igazi nyári hangulatot varázsolnak. A lesben is csökken a hőmérséklet, igazán kellemes a levegő a tikkasztó napsütés után. Az utolsó percek napsugarait az erdő eltakarja, de így is szép az alkony. Imádok a hajnali és az alkonyi levegőbe beleszimatolni, nagy levegőt venni, tele van élettel. A csuk barátaim a sikeres költés után odébb álltak, legalábbis most nem  mozogtak a les körül. Megjelentek az idei meggyvágók, zöldikék, fakopáncsok. A hét slágere a házi veréb volt. Nagyon régen nem járt az itatón ez a faj, így nagyon örültem neki. Elhatároztam, hogy többfajta odút készítek és teszek ki, hátha nő a lesnél megforduló fajok száma, és elsősorban otthont is adok. Ugyancsak új ötletem, hogy vásárolok egynyári kúszónövényt, illetve virágot, és azzal befuttatom a lest álcázásként. Nagy fotó nem készült, de lettek szépek, és készítettem videókat a telefonommal, gondoltam legyen egy kis dinamizmus is ebben a bejegyzésben.

Sziasztok!

Hát kérem az itató fellendülőben van, nagyon jónak mondható a forgalom, főleg a zöldikék szoktak oda. Nagy meglepetés ért legutóbb, még ilyen nem volt a les történetében. Ahogy megközelítettem a lest, ismerős énekre lettem figyelmes. Gyorsan előkaptam a távcsövemet és megpillantottam egy kormos légykapót, majd egy szürke légykapót, végül egy cigánycsuk párt. Úgy 40 méteren belül a les előtti levágott rét széléről vadásztak. A cigánycsuknak nagyon megörültem, a kormos légykapó igazi kuriózum, nem láttam még a les közelében, igaz el is ment egy óra múlva és másnap sem került elő. Következő nap viszont egy sárgarigó énekelt a szemközti fán, imádom dallamát, igazi nyári hangulatba hoz. Remélem a cigány barátomról rengeteg kép készül, idén újabb meglepetés ért, odahozták fiókáikat. Ennek köszönhetően életemben először megfigyeltem őket. Szóval nagyszerű kint a lesen, az unalomnak vége.

A cigánycsuk fiatalok - jól megtekinthetőek a jellegzetességei egy fiatal madárnak, valamint a papa.

A les (egy panoráma kép, és két másik az új telefonommal), az itató lett hosszabb.

Üdv. mindenkinek!

Hát vagy nagyon meleg van, vagy nagyon hűvös. Kimentem, de a mozgás lehangoló volt. A nap már elég erős, hogy nagyon kemény fények alakuljanak ki, érdemes szűrőt használni a déli órák körül. Délelőtt kínomban már egy dongót is lefotóztam, de türelmem meghozta gyümölcsét.  Unalmamban észrevettem egy mozgást a les bal oldalán a magasabb fűben. Ez a rész nincs lekaszálva. Nem tudtam eldönteni mi lehetett az a barnás valami. De azonnal átállítottam az objektívet a távolabbi cél befogására, ekkorra már megpillantottam a várt célt. Hát a kis mezei kan-nyúl barátom tévedt a les elé. Viszont ahogy kijött a takarásból, átgaloppozott a nyílt területen, így nyomtam a gépnek amit lehetett, de csak két dokumentum jellegű kép született. Biztató, mert ez meggyőzött, hogy a környéken bóklászik és van esély arra, hogy egyszer megáll a les előtt és akkor értékelhető képet lehet róla készíteni. Tehát a lesben állandóan figyelni kell, nem lehet szunyókálni, tenni-venni, mert tuti, hogy akkor fog valami történni. Ha a sors igazán mulatni akar rajtad, akkor a nap folyamán az elmulasztott pillanatokon kívül, más már nem is fog történni. Volt ilyen, de Én nem, mulattam rajta :). Werk képeket készítek és felteszem nektek. Nagyon szép a les nyári környéke.

Dokumentum képek:

....  és egy pár kép.

Sziasztok!

Elkészült az itató bővítése, most hosszabb lett, így szerintem pont jó egy 400 mm-s objektívnek. Nagy meló volt a döglesztő hőségben, óriási izomláz követte, figyelmeztetve arra, hogy egy kicsit edzenem kell. A mozgás az itatón nem nagy, sokkal kisebb mint az előző években. A környezet egyre cserjésebb lett, rengeteg facsemete van a les körül, ami azért jó lesz a jövőben. A kakukk ott van a közelben, de a cigánycsuk máshol vadászik. Ismét megfigyeltem a les körül bóklászó mezei nyulat, remélem egyszer a les elé sétál. Tegnap levágtam a füvet, így elég szép kis rét alakult ki a les előtt. Az ürge projekt kudarcba fulladt, egyrészt sokan mozogtak a környéken, másrészt nem jól építettük ki a lest, iszonyatos meleg volt, abba kellett hagyni. Ezért jó ha van katonai álcaháló, mert az rejt is és szellőzik is. Azért készült egy pár felvétel.

Üdvözlök Mindenkit!

Sajnálatosan elég elfoglalt voltam, pusztán csak szétnézni mentem ki a lesre, mint ma is. Kellemes meglepetésben volt részem, mert visszatért a közeli erdőbe a kakukk, szépen énekelt, nagyon jó volt hallani, bizony régen volt nyár. Imádom a hangját és az utánzásomra válaszolt is, tavaly még oda is repült. Mit nem adnék egy szép fotóért! Fantasztikus a természet ébredése, friss zöldbe borul az ártéri erdő. Alig várom a legközelebbi fotózást. Addig is a régebbi képekből láthattok egy párat.

Sziasztok!

Hát túl sokat nem fotóztam, pedig csodás idő volt, a tavasz legszebb pillanatait éljük. Az etetőn alakítottam, mert túl mély volt. Felszereltem beszálló ágakat is, remélem így tökéletes lesz. Az egyik kihelyezett odú röpnyílása túl nagy volt, így nem fészkeltek bele az énekesek. Jövőhéten átalakítom kék cinkéknek. A következő projekt az  itató átalakítása lesz, mintegy 80 cm-t hozzá kell építeni, hogy 5 méter hosszú legyen. Ezt követően gyorsan fel is töltöm. Most lesz egy kis pauza, mert a madarak a fészek-rakással és a költéssel lesznek elfoglalva.