Üdv!

Hát az élet nem kegyes hozzám, szeptember 7-e óta nem voltam kint fotózni, munka, betegség, család, egyszerűen nem volt időm. Most igét hirdettem, a fotózás az első a sorban, és kész. Egyszer megtömtem az etetőt, ennyit voltam kint. Most nagyon régi képekből is válogattam. Én nemcsak a legkiválóbb képeket teszem fel, hanem a kevésbé értékeseket is, hiszen ilyen képek is születnek, hanem leginkább. Ha elfogatható egy kép, akkor mehet ..... Azért ezeket is fogadjátok szeretettel.

Kedves Barátaim!

Sajnos egy vírusos fertőzés következtében az elmúlt két hétben nem tudtam kimenni a lesre és nem fotóztam. Bármennyire is lázas voltam, a megszokott web oldalakat végignéztem és gyakran gondoltam a lesre, olyan szép napsütéses napok voltak. Tegnap végre kimentem szétnézni, a fű nem nagy, de szép zöld, az erdő színeződik,  alig várom hogy kimenjek, reggeltől-estig kint leszek.

Feleim!

Kimentem a leshez, nagyszerű két napot töltöttem ott, nekem ehhez nem kell díjnyertes fotó. Szembefordultam a napsugarakkal és a széllel, jó mélyet ízleltem a levegőből és egy régi dal jutott eszembe.

"... Odakint búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán.

Sietve búcsúzik a nyár, hold szitál lépte nyomán.

Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek.

Közöttük szalad még a szerelem, kifakult álmot kerget ..."

Nagyon szép színes időszak következik, remélem sok napsütéssel köszönt ránk az igazi ősz. Kicsit csappant a fajok száma, de ez természetes. Van amikor lehangoló, hogy csak a rendszeres vendégeim jönnek, de mindig arra gondolok, talán ma olyat látok, ami igazán ritka és egyedi. Most rászántam az időt a késő nyári fürdőzések megörökítésére, nagy záridővel, hát lássátok....

Sziasztok!

Sajnos nem tudtam kimenni a lesre, de pár nap múlva 2 teljes napot töltök kint (remélem). Most az előző alkalommal készült képeket láthatjátok. Egyszer kint voltam és levágtam a füvet. Hát itt a szeptember, bármennyire is erőlködik a nyár, de természetben már meglapulnak az ősz első csalhatatlan jelei. A hajnalok egyre hűvösebbek lesznek. De szeptember végéig még becsapnak minket a kerge napsugarak.

Sziasztok!

Még tombol a nyár a dunai ligetben, délkörül még mindig kibírhatatlan a hőség a lesben. Végre jött pár hűvösebb nap, természetesen kint voltam. Ismét szemtanúja voltam egy karvaly támadásnak. Szemből jött a gyors halál, a szemközti fák árnyékából pattant ki, majd nagyon alacsonyan egy terebélyes csipkebokor takarásában behúzott a les közelébe. Amikor onnan előtört már minden késő volt. Azonnal célzott és az etető alatt szemezgető népes társaságból felkapott a földre lapuló verebek közül egyet. Ahogy elkapta, azzal a lendülettel, de már mérsékeltebb sebességgel visszarepült a fák lombjai közé.  A csipkebokor és az áldozat között mintegy 8 méter lehetett, ezalatt kellett neki kiszúrni a célpontot a sok madár közül, majd pontosan rárepülni és az egyik lábával elkapni. A nyolc métert támadó sebességgel, ami elérheti az óránkénti 200 km-t, 0,144 m/s alatt tette meg. Micsoda sebesség, pontosság, taktika ... fantasztikus élőben látni egy ilyen sikeres vadászatot. Ha rám is gondol, akkor kiül a beszállóágra és micsoda képek lehettek volna ... 

Három év után ismét megjelent az etetőnél egy Csilpcsalpfüzike. Várom a nagy pillanatot, leskelődöm, amikor kiszúrtam a szemem sarkából, hogy a les melletti mesterséges bokor egyik ágán egy régen látott sziluett rajzolódik ki. Azonnal rámozdultam a beszállóágra, de már ott is volt, semmi komponálás, csak nyomtam és sikerült 3 képet lőnöm. A közelben maradt, de már nem szállt be. Nem vagyok elégedett a képpel, de több mint semmi :). Feldobott a látogatása.
(Kicsit megsimogatott a nyár végi hangulat a megöregedett zöldet látva, jól tudom, nem sokára ismét búcsúzik a nyár ...)

Mindenkit Üdvözlök!

Hát ismét a lesen, hol is lehetnék máshol?! :) Mondjuk egy jó bankszámla esetén azért tudnék választani helyszínt ... :) Iszonyatos meleg van a lesben, semmi sem árnyékolja, csak a reggeli és késő délutáni órákban elviselhető a hőmérséklet. De Én beülök. Van több ötletem az árnyékolásra. Az első az, hogy naponta locsolom a les melletti facsemetéket, így elősegítve fejlődésüket. Ha minden jól megy, 9 év múlva már adnak árnyékot. A másik, hogy veszek egy katonai álcahálót és azzal letakarom, így a tetőt és az oldalfalakat nem éri közvetlenül a nap. Anyának még nem szóltam, hogy a költségvetése majd felborul. Vannak kétségeim a fogadtatással kapcsolatban. De lehet megvárom az őszi szeleket és már nem is kell tennem semmit, ez jó nem?

Kimentem az erdőbe beszállóágat, fatuskót keresni, szúnyogriasztó nélkül! Hát tuskót már nem tudtam keresni, mert szúnyogok hada harapta szét fülem, nyakam, hátam, lábam. Még a szomszédos erdőből is átjöttek a rokonok falatozni a lúzerből.

Viszont  két éneket hallottam, egy sárgarigó és egy vadgerle szólamát a szemközti fák irányából (15 m). A sárgarigófotó csak vágyálom, az nem jön ki nyílt területre és az itatóra sem. A gerle viszont igen.... de nem jött, nem és nem. Egyébként nagyon szép az itató forgalma, mezei verebek, zöldikék, széncinegék, fakopáncsok, és újabban tengelicek érkeztek a fiatalokkal. Ez így összességében szép nagy csapatot jelent egy-időben is.
Az gazi meglepi csak most jön. Istvánnal kimentünk fotózni és arról beszéltem neki, hogy nagyon szeretnék új fajt fotózni. Közben rájöttem, hogy át kell alakítanom az itatót, mert két fő így nem tud fotózni az itató irányba, de ez csak fóliacsere alkalmával lesz esedékes. A szokásos fajok jöttek, igazi kánikulai fülledt és nyugodt nyári délután volt a lesnél. A szél csak lengedezett, nagyban folyt a csivitelés, az etető alatt önfeledten keresgélt magok után a nagy csapat. Épp visszanéztem az addig készült képeket, amikor István váratlanul meglepetten megszólalt ... egy rigó! Megdobbant a szívem, a nyugalom villámcsapásra elszállt a lesben. Felkaptam a fejem és azonnal elkezdtem keresni, fekete rigóra gondoltam, annak is nagyon ürültem volna. Tágra nyílt szemekkel  pillantottam meg az itató szélén lévő fán, az ablaktól úgy 50 cm-re a rigót, ami Énekes rigó volt.  Nagyon szép, kifejlett példány, tökéletes tollazattal és színnel. A felismerés igazi élmény! Valami nem tetszett neki és elment, azóta sem jött vissza, de remélem egyszer mégis megteszi. Talán meghallotta, amikor mondtam a nevét Istvánnak (az ablak résnyire nyitva volt). Nem is ment ki a fejemből aznap, egy fotóm sincs róla. Nagyszerű érzés volt látni ennyire közelről. Az első megfigyelésem a lesnél. Már írtam a nagy okosságot, a lesben mindig figyelni kell, sok szép dolog történik ott, csak az esetek 90%-ban nem vagyunk jelen. Hát ez az eset bearanyozta a napot.

A kakukk tojás!

Hurrá! Vége a kánikulának!

Ami jó is meg nem is, mert szeretem a meleget. A nyaralást követően be van tervezve egy vizes élőhelyes fotózás. Sajnos ezek a helyek nagyon messze vannak tőlem és nincs helyismeretem sem. A fizetős lesek ... hát nem az igazi, egyszer leírom a véleményem erről a mai divatos fotózásról.

Sok minden nem történt velem, kitakarítottam a lest, levágtam a füvet. A szokásos fajok jönnek szépen. Arra gondoltam meg kellene próbálnom hang segítségével behívni madarakat, lassan vége a másodköltésnek is, előtte nem etikus így megzavarni a revírt. Még soha nem próbálkoztam ezzel a módszerrel, majd meglátom. Az itatót is átrendezem egyfajta erdei tuskós itatóvá. Nem fektetek elég hangsúlyt az itató berendezésére, és ez az egyhangúság veszélyét rejti magába. A fotózást elő kell készíteni, mégpedig alaposan, mert így nem lépek előre.
Mindenkinek jó nyaralást és pihenést!

 

Régebbiek:

Sziasztok!

Jó rég jelentkeztem. Az itató működik, talán annyi hibája van, hogy felmelegszik benne a víz. Ideálisabb lett volna a les felőli végét mélyebbre készíteni, hát ez van.           Voltam kint több alkalomommal is, pokoli a hőség a déli órákban, ezért meg kell oldanom a hőszigetelést is. Két alkalommal találtam a les előtt karvalytámadásra utaló nyomokat, minkét esetben fakopáncs volt az áldozat. Micsoda képek lehettek volna, de nem voltam ott. Ez is igazolja, hogy nagyszerű pillanatok vannak a lesnél, de a legtöbb esetben ennek nem vagyunk a tanúi. Ezért minél több időt kell kint tölteni. Egy sikertelen karvalytámadás után a hím karvaly leszállt a földre és bement egy bozótosba, elég sok időt töltött ott, majd kisétált és elrepült. Mit kereshetett ott? Nem tudom. Kimentem hajnalban és feltöltöttem az itatót. Nagyon szép a reggel, de sajnos az első napsugarakat az erdő eltakarja. Később is van némi ellenfény, de a reggeli órák nagyon hamar véget érnek, és van egy óra, amikor egyáltalán nem jók a fényviszonyok. De az ellenfény nagyon szépen kiemeli a vízcseppeket, amikor a madár fürdik. Szerzek egy tükröt, vagy valami fényes lemezt és kitalálok valamit, hogy délután is legyen ellenfényem, ha akarom. És bánatomra új faj nem jelent meg, pedig nagyon várom :).