Kedves Barátaim!

Az elmúlt hetekben nem tudtam kimenni fotózni, ma végre sikerült. Nem volt igazán nagy mozgás, és nem is történt semmi említésre való. A tojó karvaly is csak jött-ment, a meggyvágók is csak elvétve jöttek, csak a cinkék és fakopáncsok tartottak ki. Egyetlen egy mezei veréb is többször visszatért, az erdei pinty pedig nem volt hajlandó pozícióba repülni. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, hazafelé pedig a személygépkocsimmal elakadtam, két óra küszködés árán jutottam ki a fagyos kátyúból. Tiszta sár lettem, mert a két centis jég alatt vizes sár volt. Egy terepjáró lenne az igazi :). A videó bemutatja, hogyan is nézett ki a les a mai délután.

Tegnap elmentem megnézni egy erdőt a Pilisben. A Google térképén néztem ki a helyet, nagyon jól megközelíthető, az országúttól mintegy 100 méterre kezdődik a fenyves. Legközelebb alaposabban körbenézek, keresek egy alkalmas helyet, nagyon ígéretesnek tűnik a fenyves erdő. Talán lesz még egy lesem !? :) A távolság mintegy 2 km-rel több, ez igazán nem sok egy új fajért (mert ott lennie kell :) ).

Kedves Barátaim!

Ezúton kívánok mindenkinek az új évben is jó egészséget és szép fényeket!

Az elmúlt alkalommal elég siralmas képet festettem a les forgalmáról. Dávid barátommal sikerült összehozni egy fotózást december 29-én. Egy évvel ezelőtt voltunk együtt kint a lesen, így ideje volt már a közös fotózást összehozni. Reggel 9 órakor találkoztunk és hamar elfoglaltuk a lest. Nagy reményeket nem fűztem a forgalomhoz, Dávidnak el is mondtam, ne érje csalódás. Közben megbeszéltük a legfontosabb dolgainkat, de hamar mozgalmassá vált az élet.

Dávid megszólalt, egy karvaly! Azonnal oldalra néztem és megláttam a régen látott fajt. Hirtelen azt sem tudtam fiú-e, vagy kislány. Egy nagyon szép tolyó telepedett le, bár oldalra kellett fordulni, de tudtunk azért pár képet készíteni. Majd arrébb ugrott, és beszállt a kitett fenyőágra. Nagyon aranyos volt hozzám, tudta hová várom. Ez aztán megalapozta a napunkat (már nem jöttünk hiába). Később megjelent egy éhes ölyv, le sem vettük a szemünket a keresőről, dolgoztunk szépen. Ebéd után egy fél percre beszállt a kitett oszlopra, majd búcsút intett. Még mozgalmasabb lett, jöttek a fakopáncsok, cinkék, meggyvágók, szarkák, szajkók.

Nagyon kellemes napot tudhattunk magunk mögött, elégedetten távoztunk a naplementével.

Kedves Barátaim!
Nem tudok jó hírekkel szolgálni, ma kimentem a lesre, de csak úgy szétnézni egy órára. A szotyi nem igazán fogyott, ami azt jelzi, nincs nagy forgalom az etetőn. Miután beültem egy kicsit, csak cinkék és fakopáncsok jöttek. Valami miatt nincs igazán szép forgalom, téli vendégeknek nyomát sem látom. Kicsit lehangoló volt. Bár nincs hó, de azért ilyen mélyponton még nem volt a les. Az etető alatt nincs kapirgálásnak nyoma, tehát a fácánoknak annyi. Legalább lenne mozgás, de ha ki is jutok, így nem sok esélyem van valami szépet összehozni.

Kedves Barátaim!

Ma végre kijutottam a lesre, itt az első hó, még a napocska is kisütött. Az etetőben még volt bőven szotyi, mivel fagypont alatt van a hőmérséklet, ez nagyon fontos. Egy napra sem maradhatnak élelem nélkül a madarak. Ha elkezdtük az etetést, azt nem lehet abbahagyni, mert az odaszokott madarak pusztulásával járhat. Tettem ki cinkegolyókat is. A megszokott fajok jöttek, de valahogy nem volt igazán nagy mozgás. Amit itt meglehetett fotózni azt megtettem, új helyet keresek, talán még költözöm is, új fajokra és helyszínre vágyom.
Beindítom az ölyves projektet, talán sikerül valami figyelemre méltó pillanatot elkapni. Esetleg más ragadozó is beszáll, mint tavaly Istvánnak, egy héja. Fotózás közben szotyit rostáltam, tisztítottam, mert tele volt törmelékkel. 

Ami feltűnt már az elmúlt alkalmakkor is, hogy a fácánok eltűntek. Nyáron még minden nap jöttek. Úgy vélem, hogy 10-02 fős csapat lehetett a területen (6 éve). Ez már nem lehet véletlen, hogy ennyi ideje nem jön egy sem. Félő, hogy az éhes erdőlakók levadászták őket.

Hát ez nem volt egy izgalmas nap, de legalább beülhettem a lesbe.

Kedves Felebarátaim!

Sikerült kimennem a lesre egy fél napra, az esőterhes felhők közül előbukkant napsütésben jól éreztem magam. Szárnyalnak a dolgos hétköznapok, és a lesnél éreztem, már az ősz is véget ér, hamarosan intő jeleket küld a tél. Már előfordul, hogy a lombjait lehullató őszi erdő vad vizeit reggelente jéghártya fedi, a rügyeket pedig dér lepi. Az etető működik, a forgalom az évszaknak megfelelő, a cinkék hada segít a hangulatom megőrzésében. Nincs lehangolóbb egy elhagyott etetőnél. Ismét kihagytam pár képet. A szemközti fára beszállt egy ölyv. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, gondoltam ideje húst is kihozni magammal. Falatozás közben döbbentem vettem észre, hogy közben beszállt a kitett oszlopra. Mire óvatosan ráfordultam  elszállt. Hát ezért kell állandóan figyelni, ha időben ... :)

Üdv!

Hát az élet nem kegyes hozzám, szeptember 7-e óta nem voltam kint fotózni, munka, betegség, család, egyszerűen nem volt időm. Most igét hirdettem, a fotózás az első a sorban, és kész. Egyszer megtömtem az etetőt, ennyit voltam kint. Most nagyon régi képekből is válogattam. Én nemcsak a legkiválóbb képeket teszem fel, hanem a kevésbé értékeseket is, hiszen ilyen képek is születnek, hanem leginkább. Ha elfogatható egy kép, akkor mehet ..... Azért ezeket is fogadjátok szeretettel.

Kedves Barátaim!

Sajnos egy vírusos fertőzés következtében az elmúlt két hétben nem tudtam kimenni a lesre és nem fotóztam. Bármennyire is lázas voltam, a megszokott web oldalakat végignéztem és gyakran gondoltam a lesre, olyan szép napsütéses napok voltak. Tegnap végre kimentem szétnézni, a fű nem nagy, de szép zöld, az erdő színeződik,  alig várom hogy kimenjek, reggeltől-estig kint leszek.

Feleim!

Kimentem a leshez, nagyszerű két napot töltöttem ott, nekem ehhez nem kell díjnyertes fotó. Szembefordultam a napsugarakkal és a széllel, jó mélyet ízleltem a levegőből és egy régi dal jutott eszembe.

"... Odakint búcsúzik a nyár, rőt levél remeg a fán.

Sietve búcsúzik a nyár, hold szitál lépte nyomán.

Szeptember söpör már a tereken, sírnak az őszi kertek.

Közöttük szalad még a szerelem, kifakult álmot kerget ..."

Nagyon szép színes időszak következik, remélem sok napsütéssel köszönt ránk az igazi ősz. Kicsit csappant a fajok száma, de ez természetes. Van amikor lehangoló, hogy csak a rendszeres vendégeim jönnek, de mindig arra gondolok, talán ma olyat látok, ami igazán ritka és egyedi. Most rászántam az időt a késő nyári fürdőzések megörökítésére, nagy záridővel, hát lássátok....

Sziasztok!

Sajnos nem tudtam kimenni a lesre, de pár nap múlva 2 teljes napot töltök kint (remélem). Most az előző alkalommal készült képeket láthatjátok. Egyszer kint voltam és levágtam a füvet. Hát itt a szeptember, bármennyire is erőlködik a nyár, de természetben már meglapulnak az ősz első csalhatatlan jelei. A hajnalok egyre hűvösebbek lesznek. De szeptember végéig még becsapnak minket a kerge napsugarak.

Sziasztok!

Még tombol a nyár a dunai ligetben, délkörül még mindig kibírhatatlan a hőség a lesben. Végre jött pár hűvösebb nap, természetesen kint voltam. Ismét szemtanúja voltam egy karvaly támadásnak. Szemből jött a gyors halál, a szemközti fák árnyékából pattant ki, majd nagyon alacsonyan egy terebélyes csipkebokor takarásában behúzott a les közelébe. Amikor onnan előtört már minden késő volt. Azonnal célzott és az etető alatt szemezgető népes társaságból felkapott a földre lapuló verebek közül egyet. Ahogy elkapta, azzal a lendülettel, de már mérsékeltebb sebességgel visszarepült a fák lombjai közé.  A csipkebokor és az áldozat között mintegy 8 méter lehetett, ezalatt kellett neki kiszúrni a célpontot a sok madár közül, majd pontosan rárepülni és az egyik lábával elkapni. A nyolc métert támadó sebességgel, ami elérheti az óránkénti 200 km-t, 0,144 m/s alatt tette meg. Micsoda sebesség, pontosság, taktika ... fantasztikus élőben látni egy ilyen sikeres vadászatot. Ha rám is gondol, akkor kiül a beszállóágra és micsoda képek lehettek volna ... 

Három év után ismét megjelent az etetőnél egy Csilpcsalpfüzike. Várom a nagy pillanatot, leskelődöm, amikor kiszúrtam a szemem sarkából, hogy a les melletti mesterséges bokor egyik ágán egy régen látott sziluett rajzolódik ki. Azonnal rámozdultam a beszállóágra, de már ott is volt, semmi komponálás, csak nyomtam és sikerült 3 képet lőnöm. A közelben maradt, de már nem szállt be. Nem vagyok elégedett a képpel, de több mint semmi :). Feldobott a látogatása.
(Kicsit megsimogatott a nyár végi hangulat a megöregedett zöldet látva, jól tudom, nem sokára ismét búcsúzik a nyár ...)