Mozgalmasan telt az elmúlt időszak a lesen, zöldikék, mezei verebek, fakopácsok és megyvágók ifjoncai látogattak leginkább. A megszokott nyugalmat egy menyét megjelenése zavarta meg, gyors mint a villám, csupán egy dokumentum képet tudtam róla készíteni. Nagyon szép kis állat. A verebek az állat feje felett összegyűltek az ágakon és úgy figyelték a ragadozó mozgását, közben szokatlan hangokat adtak ki. Még soha nem láttam ilyet, izgalmas volt. A gébicsek vissza-vissza térnek, de nem időznek sokáig. A közeli eper fán seregélyek lakmároztak, két alkalommal is odajöttek az itatóhoz, nagyon óvatosak voltak, csupán egy képet sikerült készítenem (nem valami jót). Meglepetés volt, hogy a szemközti facsemetére beszállt egy kormos légykapó, valami oknál fogva és szívfájdalmamra hamarosan odébb állt. A szajkók fejéről szinte eltűnt a toll, mókásan néznek ki, csináltam is egy portrét az egyikről. A jövőhéten jön Dávid fotózni, és kipróbálom a másik ablakot, addig keresnem kell egy szép beszálló ágat. A lesben fullasztó a hőség, de kitaláltam a megoldást, ami némileg csökkenti a napsütötte ajtó felforrósodását. Most igazán jó, hogy az egyik ablakot be tudom dönteni, így a résnyire nyitott ajtón keresztül van egy kis huzat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése