Kedves látogatók!

Sajnos a monitorom elromlott, melyet saját magam nem tudtam orvosolni, így szervizbe vittem. Hétfőn lesz kész és akkor tudok friss képeket feltenni.

Szép napot mindenkinek!

Időközben elkészült!!!! A hétvégén teszek fel képeket!!

Üdv.

Mozgalmasan telt az elmúlt időszak a lesen, zöldikék, mezei verebek, fakopácsok és megyvágók ifjoncai látogattak leginkább. A megszokott nyugalmat egy menyét megjelenése zavarta meg, gyors mint a villám, csupán egy dokumentum képet tudtam róla készíteni. Nagyon szép kis állat. A verebek az állat feje felett összegyűltek az ágakon és úgy figyelték a ragadozó mozgását, közben szokatlan hangokat adtak ki. Még soha nem láttam ilyet, izgalmas volt. A gébicsek vissza-vissza térnek, de nem időznek sokáig. A közeli eper fán seregélyek lakmároztak, két alkalommal is odajöttek az itatóhoz, nagyon óvatosak voltak, csupán egy képet sikerült készítenem (nem valami jót). Meglepetés volt, hogy a szemközti facsemetére beszállt egy kormos légykapó, valami oknál fogva és szívfájdalmamra hamarosan odébb állt. A szajkók fejéről szinte eltűnt a toll, mókásan néznek ki, csináltam is egy portrét az egyikről. A jövőhéten jön Dávid fotózni, és kipróbálom a másik ablakot, addig keresnem kell egy szép beszálló ágat. A lesben fullasztó a hőség, de kitaláltam a megoldást, ami némileg csökkenti a napsütötte ajtó felforrósodását. Most igazán jó, hogy az egyik ablakot be tudom dönteni, így a résnyire nyitott ajtón keresztül van egy kis huzat.

Kedves Természet-barátaim!

Az évszak huncut módon alakította az elmúlt napokat, esett, időnként hűvös volt. Mindezek ellenére nyár van, a lombos eper fa közelében a liget cefre szagot lehel. A pockok kövérre híztak, bővítik járataikat az itató mentén. Bánatomra egyszer sem jöttek még fel a kövekre, pedig a vízben visszatükröződő pocok szép látvány lenne. Nem látogatott meg új faj, pedig vágyom erre az izgalmas pillanatra. Rengeteg a feldolgozatlan fotóm, remélem utolérem magam...vagy nem :)! Az ablak felszerelése is várat magára, de ez már csak kis munka. A levágott fű nőtt egy-két centimétert, ilyenkor a legszebb. Remélem mihamarabb kijutok egy kis fotózásra.

Tombol a nyár a vén Duna partján, a zöldbe borult ligetes területeken virágoznak a növények, lassan beérnek a kalászosok. A les körül megfogantak a fák magjai, és mára csemetévé cseperedtek a hajtások. Még 4 év és a les erdőben lesz. A déli melegben vibráló forró levegő elől, a fák hűs lombja alatt keresnek menedéket a fácánok, de a szöcskék vidáman zenélnek. A legtöbb madár fióka kirepült. A fiatal zöldikék és megyvágók még a serdülőkori "ruhájukat" hordják, de a nyár végére már felnőttként tekintenek a jövőbe. Az idén nem láttam fácán fiókát, csupán egy hete került a les elé egy majdnem kifejlett kakas. A fiatal nagy fakopáncs még hordja piros "sapkáját", de már harcol ha kell. A kánikulai melegben az itató hűs vizét mindennap élvezik a madarak. Sajnos elköltözött a tavasszal visszatért cigánycsukk pár, és a gébicseket sem látom, pedig a kaszált terület elvileg jó terep a vadászatra.

A les másik ablakának kitekintőjét elkészítettem, kivágtam a kereteket, megvarrtam az objektívet rejtő ruhát. Még apró munkálatok vannak hátra és felszerelem. Ebben az esetben majd az ablak felső harmadából lehet fotózni távolra és a les előtti beszálló ágra. Így lejes lesz a les kiépítése.

A hétvégén nem tudtam kimenni a lesre. Még mindig nem csináltam meg a csatornát, aminek a segítségével az esővizet az itatóba vezetem majd. A másik ablak felszerelése is késik, hát " Ember tervez, Isten végez". Korábban több alkalommal (első alkalommal Dáviddal láttuk) volt szürke légykapó látogatóm , és sikerült is megfotóznom. A gébics pár nem jött. Elhatároztam, hogy amint adott a lehetőség, sokáig kint maradok a lesen, hátha meghallom a haris énekét. Tavaly volt egy pár, sokszor hallottam jellegzetes énekét. Már készülök a nyaralásra, ahol nagyvad fotózást tervezek, mobil lessátorral. Ui: hétvégén új bejegyzés!

Ismét a lesen, előtte levágtam a füvet, majd vendégemmel, Dáviddal kimentünk. Megtöltöttük az itatót, közben beszélgettünk a les építéséről, annak körülményeiről, a hely kiválasztásáról, és még sok mindenről. Ha két ember szereti a természetet, akkor (korra, nemre, vallásra, stb. való tekintet nélkül) jól megértik egymást. Beültünk és lassan beindult az élet. Sajnos nem két személyes a les, így nem tudtam igazán fotózni, de az a nap nem is rólam szólt. Igaz egy kis üveget gyorsan felszereltem, de nem volt valami jó. Dávid viszont fotózott és remélem élvezte a lesfotózást. Ért egy meglepetés. Pont ezen a napon megjelent egy gébics pár, az idén még nem láttam őket, nagyon vártam megjelenésüket. Dávid készített is róluk képeket. A szajkók ezt a napot kihagyták, nem jöttek. Közben gondolkozom, hogyan lehetne a másik ablakot kialakítani, mondjuk az énekesek fotózásához.

A kihelyezett cinke odúkban sikeres költés volt, jövőre más típusú odúkat is készítek és helyezek ki. Különleges érzés látni, hogy évek óta költenek az általam készített odúkban. A lesben nagyon meleg van, ki kell találnom valamit, hogy a nap az oldalát és a hátát ne érje, akkor kellemes idő lesz benne. Sajna a cigánycsuk pár elköltözött, nem látom őket, sokat változott a növényzet, feltehetően ez már nem volt jó nekik. Új faj nem jelent meg, nem vagyok túlságosan elégedett a forgalommal. Hát majd meglátjuk, remélem lesz jobb is.

Sziasztok!
Mostanában nagyon el vagyok havazva, de azért voltam kint a lesen. Nagyszerű volt hallani, hogy visszatért a kakukk, a cigánycsukk pár is megjött, mint ahogyan a sárgarigó énekét is hallottam már. Igazi nyári hangulat kezd kialakulni a les környékén is. Nekem nagyon fontosak ezek a hangok. Feltöltöttem az itatót, nem tudom megunni az itatós fotózást. Fű-kaszával levágtam a füvet, remélem hamarosan lesz időm fotózni.

Ismét megtörtént velem, ami jellemző a természetfotózásra. Szépen beültem a lesbe, kellemes idő volt. Valamit matattam, amikor is észrevettem, hogy egy mezei nyúl szalad a les előtti rétre, majd megállt egy pillanatra. Amire exponálni tudtam volna, már be is ugrott a száraz bozótos területre. Tehát nem lehet matatni, figyelni kell. Tudtam, hogy van a környéken nyuszi, hiszen láttam már a les közelében, másrészt megtaláltam az ürülékét is. Most viszont pont ott volt, csak figyelnem kellett volna, mondanom sem kell, nem jött vissza. Egy órával később beszállt egy ölyv. Mire ráfordultam már leugrott a földre, előre szökkent és felkapott egy tücsköt, kissé oldalra fordította a fejét, majd elrepült. Teljesen ideális kép lehetett volna, csőrében a tücsök. Ezt is elbénáztam. De azért sikerült értékelhető képeket is lőni. Végre a fácán kakas olyan szögben állt meg, hogy a színei legtöbbjét megmutatta. Hát várom a nyuszit továbbra is.

Hát végre fotózhattam az elkészült lesben. Mindkét nap változóan felhős, de alapvetően kellemes volt az idő. Útközben elmentem egy héja mellett (kb 300 méterre volt a lestől), nagyon szép madár, mindössze 10 méterre ült egy kiszáradt fűzfán, sajna nem jött az itatóhoz. A les méretei pontosak, mint írtam talán lehetne 10 cm-rel alacsonyabb és 20 cm-rel keskenyebb. Még ekkor is alkalmas két fő részére. De így kényelmes, pillanatok alatt alkalmassá lehet tenni fotózásra. Az első nap viszonylag gyenge forgalma után, a második nap elégedett voltam. Jött 6 pár zöldike, 1 pár mezei veréb, 3 pár nagy fakopáncs, 1 pár széncinege, egy egerészölyv, 1 pár fácán, 1 seregély, 1 pár szajkó, 1 pár erdei pinty, 1 pár meggyvágó. Érdekes, hogy a cinkék nagy csapata már nem jött. Amit nagyon sajnáltam, hogy a seregélyt nem sikerült megfotóznom, szépen szétnézett az etetőnél, de jöttek a szajkók és ezért tovább állt. Rendbe kell tennem az itatót, mert csak félig töltöttem fel, de így is ittak. Az etető-itató környékén szép pázsit alakult ki (a rendszeres vágásnak köszönhetően), tele van tücskökkel. A szemközti erdőben többször énekelt a zöld küllő, remélem meglátogatja ezt a zöld rétet.

Nem születtek fantasztikus fotók, de azért megmutatom őket, most egyenlőre ennyit, de a többit is feldolgozom.