Kedves Barátaim!

Meghoztam a döntést és lebontottam a beásott lesemet. A les helyén valamikor egy leskunyhó állt, mindenféle anyagokból megépítve, ami 2006 tavaszán készült el. Nagyon szép mozgás volt az etetőnél-, itatónál. A kedvező körülmények egy kényelmesebb (jobban betájolt) les megépítésére sarkalltak. 

Így nézett ki anno:

Az első beásott les leégett egy sajnálatos baleset okán, de az újjáépített less jobb lett. Nagyon sok szép napot töltöttem el, mindig jól éreztem magam és születtek kiváló képek is. Több fotósbarátom is rendszeresen látogatta  a lest. Emlékeztetőül az alábbi pár videó:

Aztán két évvel ezelőtt elkezdődött a változás, észrevehetően kevesebb lett a mozgás, új fajok már nem jelentek meg, lezárták a leshez vezető utat. A les működtetése munkával jár, motoros fűkaszával rendszeresen vágni kell a füvet, télen gondoskodni az etetésről. Jóval nagyobb távolságból, gyalogosan ez már időigényes és fárasztó. Úgy éreztem váltani kell, újat nem hozhat a hely. Így szeretett lesem lebontottam, majd egy búcsúpillantás alatt felidéztem a elmúlt szép éveket és elhagytam a helyet. Az alkatrészek jelenleg egy bérelt tárolóhelyen várják az újjáéledést. Az régi-új helyen az építkezés az időjárás miatt még nem kezdődött meg, de természetesen arról is  beszámolok.

Sziasztok!

Hát lassan eljön a döntés ideje. Meghagyjam-e a régi lesem (amely üzemeltetése igen nagy munkával jár) és mellette építsem meg az újat, vagy számoljam fel, és csak az új legyen. Úgy vélem, elég körülményes lett a régi les megközelítése, és nagyon sok munkával jár, pld.: odacipelni a motoros fűkaszát. Megnézek egy másik útvonalat, ha sikerül jól megközelítenem, akkor szétszedem és ebből lesz az új les. Ha nem, akkor nagy cipelések várnak rám, mert elég nagy távolságra kell vinnem az elemeket. Amit lehetett ott megfotóztam, így hajlok a bontásra. A ragadozó fotózásra van másik terep is, mobil sátorral azt megoldom. Az énekes les  árnyékban lesz, sok mozgással, közel van, nagyszerűen megközelíthető, és elég rejtett helyen is van. Hát vár a bontás és építkezés.

Az új les helye az etetővel.

A tisztást sűrű bozótos, cserjés veszi körül.

Kedves Barátaim!

"Az idő soha soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat ...", éppen ezért kicsit megkésve jelentkezem. Voltam kint a régi lesemen is, elég tűrhető lett a mozgás, az ölyv is beszállt, de nem történt semmi extra. 

Egy egércsalád ismét beköltözött, vittem is nekik "ajándékot", hihetetlen munkát tudnak végezni. 

Azt gondolom, hogy veszek reflexiós üveget az egyik ablakba, nyáron úgyis sok a fény, időként túl kemény. Kényelmes az üveges les, és bizony gyakran villámgyorsan kell mozgatni a lencsét, üveg nélkül ez nem lehetséges.

Az új helyemen több meglepetés ért, szép a mozgás, gazdagabb a fajkínálat és egy kuriózum is akadt. Erdei szürkebegy tanyázik a lesnél. Igaz a beszállóágra nem jött, de a földön készítettem róla dokumentum képet. Nagyon reménykedem, hogy beszáll egyszer. A lesépítéssel várok még, hagy lombosodjanak a fák. Remélem valamennyi fény csak lesz a lombok alatt. Igazi énekes les megvalósítását tervezem.

Erdei szürkebegy

(dokumentum foto)

Kedves Barátaim!

A sas fotózással kapcsolatos, előző bejegyzésemben leírt történet csupa jóval folytatódik. Úgy 13.00 óra körüli időben megjöttek a Réti és Parlagi sasok, volt hogy a les melletti fán öt madár ült. A napocska kisütött, amit nem is reméltem. Olyan komótosan repülnek, de hatalmas távolságokat tesznek meg. A lesből láttam, hogy a távolban eltűnt a fiatal Réti sas, majd rövid időn belül megjött egy másik irányból, ezt gyakran ismételgették, hosszabb - rövidebb portyát követően ismét leszálltak a lessel szemközti fákon. A fiatal Réti sason volt gyűrű, ami a fotózás szempontjából nem kedvező. De nem érdekelt, minden pillanatot élveztem és figyeltem ezeket a fenséges madarakat. Bevallom, hozzám a Parlagi sas közelebb áll. Talán a megjelenése miatt. Mindenki dolgozott, senki nem akart kihagyni egy pillanatot sem. Nagyszerű délután volt, megérte a fáradozást. A sas fotózás kivételes élmény. A kályha nem indult be, de kibírtuk. Amikor hazaindultunk, mindenki elégedetten gondolt vissza a nap eseményeire.

Kedves Barátaim!

Fantasztikus élményben volt részem pénteken, két barátommal elmentünk egy nemzeti parkba sasfotózásra (engedéllyel). Súlyos problémák nyomasztottak, nem is tudtam aludni, de 01.00 órakor elkezdtem készülődni és 02.00 órakor már indultunk is Kisújszállásra. Sötétség és köd nehezedett az útra, de mi nagy reményekkel szeltük a leszálló ködöt. Ott átszálltunk a les üzemeltetőjének terepjárójába és Túrkeve határában megérkeztünk a lesbe. A puszta közepén érdemes szétnézni, körbeforogni, kellemes érzés. A les háromszemélyes, üveges, nagyon kényelmes, szalmabálákkal borított és fűtött. Azaz a köd után ez volt a következő aggasztó tény, hogy 05,00 órakor bent ültünk, de a gázkészülék nem indult be. Na majd csak megleszünk, reméltük a fagyot túléljük. Szépen beállítottuk a gépeket és vártunk, egyrészt a sasokra, valamint a köd felszállására és a napsütésre. Elég sok kívánság ez, de vártuk a csodát. A köd hol eloszlott kissé, hol nem, jöttek a varjak (vetési és dolmányos), jó nagy csapattal. Hát a személyes gondjaim elszálltak, eszembe se jutottak. Mi tagadás bealudtam, csak a barátom kiáltására ébredtem és láttam a szemközti fára érkező hatalmas, fiatal réti sas érkezését. Hát most láttam életemben először, impozáns látvány, lenyűgöző madár. Pillanatok alatt megélénkült a les, mindenki figyelt, húú mégiscsak sikerül. Kisé ködös idő volt, majd elindult és a gépek dolgoztak, csak dolgoztak. Beszállt és eltöltött egy kis időt, hagyva hogy megcsodáljuk és lefényképezzük. A hangulat kitűnő volt, nem érdekelt még a köd sem, csak végre megláthattam. A történet eddig tart most, erről az időszakról mutatok egy pár képet. Legközelebb folytatom, a délután sokkal izgalmasabb volt, minden jóra fordult - a kályha 1000 szeres indítás után is csak az őrlángját mutatta.

Sziasztok, felszereltem az etetőt, takarítottam egy kicsit. Tőlem öt méterre ugrált egy Ökörszem, a közeli fáról Süvöltő énekelt. Hát meglátjuk, nagyon szeretném ha beválna ez a hely.

Kedves Mindenki!

Végre kijutottam a régi lesem helyére és elkezdtem a takarítást. Az első két kép jobboldalán látni a még álló régi lesem maradványait. Sőt, helyre is lehetne hozni (készült: 2005.!), de csak ideiglenes les volt. A 3-4 kép mutatja, hogy hol fog elhelyezkedni az új les.
Mint írtam, ezt a helyet azért kellett elhagynom, mert egy hajléktalan pár odaköltözött. Nem igazán értem, hogy miért voltak hajléktalanok, mert volt pénzük bőven. Én egész életemben dolgoztam, de ennyi drága italt soha nem tudtam megvenni. Hihetetlen mennyiségű üveget találtam. Raktam egy nagy tüzet és elkezdtem elégetni a szemetet. Volt ott minden amit csak eltudtok képzelni, iszonyú volt, valóságos szemétdomb. Pedig a rend nem kerül pénzbe. Ismerek egy hajléktalant, aki a lesem közelében lakik immár 24 éve. Ott az erdőben épített egy faházat, körülötte rend, gépkocsi áll a lak előtt, belül szalagparkettás szoba.... ember maradt. De nem ítélkezem, szóval rengeteg munkám volt mire elfogadható lett a környezet. Nincs befejezve, mert ezernyi miniatűr szemét még ott lapul a lehullott levelek között. De az etetőt már felszerelem a hétvégén.