Kedves Barátaim!

A sas fotózással kapcsolatos, előző bejegyzésemben leírt történet csupa jóval folytatódik. Úgy 13.00 óra körüli időben megjöttek a Réti és Parlagi sasok, volt hogy a les melletti fán öt madár ült. A napocska kisütött, amit nem is reméltem. Olyan komótosan repülnek, de hatalmas távolságokat tesznek meg. A lesből láttam, hogy a távolban eltűnt a fiatal Réti sas, majd rövid időn belül megjött egy másik irányból, ezt gyakran ismételgették, hosszabb - rövidebb portyát követően ismét leszálltak a lessel szemközti fákon. A fiatal Réti sason volt gyűrű, ami a fotózás szempontjából nem kedvező. De nem érdekelt, minden pillanatot élveztem és figyeltem ezeket a fenséges madarakat. Bevallom, hozzám a Parlagi sas közelebb áll. Talán a megjelenése miatt. Mindenki dolgozott, senki nem akart kihagyni egy pillanatot sem. Nagyszerű délután volt, megérte a fáradozást. A sas fotózás kivételes élmény. A kályha nem indult be, de kibírtuk. Amikor hazaindultunk, mindenki elégedetten gondolt vissza a nap eseményeire.

Kedves Barátaim!

Fantasztikus élményben volt részem pénteken, két barátommal elmentünk egy nemzeti parkba sasfotózásra (engedéllyel). Súlyos problémák nyomasztottak, nem is tudtam aludni, de 01.00 órakor elkezdtem készülődni és 02.00 órakor már indultunk is Kisújszállásra. Sötétség és köd nehezedett az útra, de mi nagy reményekkel szeltük a leszálló ködöt. Ott átszálltunk a les üzemeltetőjének terepjárójába és Túrkeve határában megérkeztünk a lesbe. A puszta közepén érdemes szétnézni, körbeforogni, kellemes érzés. A les háromszemélyes, üveges, nagyon kényelmes, szalmabálákkal borított és fűtött. Azaz a köd után ez volt a következő aggasztó tény, hogy 05,00 órakor bent ültünk, de a gázkészülék nem indult be. Na majd csak megleszünk, reméltük a fagyot túléljük. Szépen beállítottuk a gépeket és vártunk, egyrészt a sasokra, valamint a köd felszállására és a napsütésre. Elég sok kívánság ez, de vártuk a csodát. A köd hol eloszlott kissé, hol nem, jöttek a varjak (vetési és dolmányos), jó nagy csapattal. Hát a személyes gondjaim elszálltak, eszembe se jutottak. Mi tagadás bealudtam, csak a barátom kiáltására ébredtem és láttam a szemközti fára érkező hatalmas, fiatal réti sas érkezését. Hát most láttam életemben először, impozáns látvány, lenyűgöző madár. Pillanatok alatt megélénkült a les, mindenki figyelt, húú mégiscsak sikerül. Kisé ködös idő volt, majd elindult és a gépek dolgoztak, csak dolgoztak. Beszállt és eltöltött egy kis időt, hagyva hogy megcsodáljuk és lefényképezzük. A hangulat kitűnő volt, nem érdekelt még a köd sem, csak végre megláthattam. A történet eddig tart most, erről az időszakról mutatok egy pár képet. Legközelebb folytatom, a délután sokkal izgalmasabb volt, minden jóra fordult - a kályha 1000 szeres indítás után is csak az őrlángját mutatta.

Sziasztok, felszereltem az etetőt, takarítottam egy kicsit. Tőlem öt méterre ugrált egy Ökörszem, a közeli fáról Süvöltő énekelt. Hát meglátjuk, nagyon szeretném ha beválna ez a hely.

Kedves Mindenki!

Végre kijutottam a régi lesem helyére és elkezdtem a takarítást. Az első két kép jobboldalán látni a még álló régi lesem maradványait. Sőt, helyre is lehetne hozni (készült: 2005.!), de csak ideiglenes les volt. A 3-4 kép mutatja, hogy hol fog elhelyezkedni az új les.
Mint írtam, ezt a helyet azért kellett elhagynom, mert egy hajléktalan pár odaköltözött. Nem igazán értem, hogy miért voltak hajléktalanok, mert volt pénzük bőven. Én egész életemben dolgoztam, de ennyi drága italt soha nem tudtam megvenni. Hihetetlen mennyiségű üveget találtam. Raktam egy nagy tüzet és elkezdtem elégetni a szemetet. Volt ott minden amit csak eltudtok képzelni, iszonyú volt, valóságos szemétdomb. Pedig a rend nem kerül pénzbe. Ismerek egy hajléktalant, aki a lesem közelében lakik immár 24 éve. Ott az erdőben épített egy faházat, körülötte rend, gépkocsi áll a lak előtt, belül szalagparkettás szoba.... ember maradt. De nem ítélkezem, szóval rengeteg munkám volt mire elfogadható lett a környezet. Nincs befejezve, mert ezernyi miniatűr szemét még ott lapul a lehullott levelek között. De az etetőt már felszerelem a hétvégén.

Boldog Újesztendőt,
Jó Egészséget és Bőséget 
Kívánok Mindenkinek!

Ez az év nagyon mozgalmas volt számomra, ugyanakkor a fotózásra nagyon kevés idő jutott. Az elmúlt 7 esztendőben most volt a legkevesebb lehetőségem kimenni a természetbe. Összesen 15 alkalommal látogattam meg a lesem, ez mindössze 90 órát jelent. Ezalatt 1799 képet készítettem, igazán figyelemreméltó nem volt köztük. Nagy reményeim vannak az új esztendőt illetően, remélem teljesülnek. 2014. januárjában beindítom az új-régi lesem helyén az etetőt. Ha a mindenható is úgy akarja, aki a maga hasonlatosságára engem is megteremtett, akkor ide is építek egy igazi erdei itató-etető lest. És végre a nyári nagy melegben is árnyékban lehetek. Végezetül, de nem utolsó sorban mindenikek azt is kívánom, hogy annyit legyen kint a természetben amennyit csak szeretne, és lásson olyan csudát, amilyet még soha.

Kedves Barátaim!
Voltam kint fotózni, sajna a várt áttörés nem történt meg, bár valóban visszatér egy pár fős cinkecsapat , de semmi több. Talán a meleg időjárás hozzájárul ehhez, hiszen még a bogarak is mozognak, így a madarak bőven találnak eleséget. Az ölyvek már szépen bejönnek, de ennyi.

Azt hiszem visszatérek az első lesem helyszínére (is) egy etetővel, igaz ki kell takarítani a helyet, de bízom a helyben. Több mint 7 éve áll az összetákolt lesem!! Csupán az egyik tartó oszlop dőlt el. akkoriban az egyik hétvégén meglepetten tapasztaltam, hogy a leshez költözött egy hajléktalan pár, a lesből WC lett. Mit tehettem volna, leszereltem az etetőt és elköltöztem. Gondoltam visszatérek és megnézem a sűrűben lévő helyet. A kerítés másik oldalán sűrű bozótos volt, most valami lerakat látható. Hát gondolkozom, mert jó kis hely volt.

Régebbi képek:

Idén az első:

Sziasztok!

Jó idő volt, így kimentem a lesre, vittem ki húst is,  hátha bejönnek az ölyvek. Az etetőnél valamikor maszatolt egy zöldike, de lényeges forgalom nem volt. A zöldike ugyanis hajlamos beülni az etetőbe és oda is dobja el a maghéjat, sokszor ezzel betakarva az épp magokat. Hát szomorú voltam, de csodás idő feletette a bajom. Az ölyvek hamar jöttek, igaz nagyon látványos dolgot nem tettek, de nagyon örültem nekik. Hazafelé eszembe jutott, hogy az etetőt tetejére teszek egy marék magot, hátha az erdőben kóborló cinkék észreveszik és odajönnek. Ha odajöttek, akkor meglátják az etetőben lévő eleséget. Ha pedig sok cinke jön, az felkelti a többi madár érdeklődését is. Kint felejtettem egy adag húst, így ma vissza kellett mennem. Meglepetésemre egy csapat cinke látogatta az etetőt, na végre remélem beindul a szezon. A módszer bejött. De még nagyobb meglepetésem is volt, hónapok óta nem láttam fácánt az etetőnél, pedig valaha egy egész csapat járt oda. Egy kakas és egy tyúk mozgását figyeltem meg, a kakas többször visszatért, igaz lassan, komótosan elsétált, még nem talált rá az etető alatti magokra. De ez is be fog következni. Most még a régebbi képekből...

Üdv Mindenkinek!
Nem tudtam kimenni fotózni, de holnap mindenképp kimegyek szétnézni. Most ismét régi fotók közül mutatok párat.

 

Üdv mindenkinek!

Mint írtam se forgalom az itatón, se időm a fotózásra, így nem marad más lehetőségem, mint sok-sok évvel azelőtti feldolgozatlan képekből mutassak meg nektek egy párat, minden jót!